Balhorog Szlovákiának

Szlovákia rendkívül könnyen az olyan élsportolók sorsára juthat, akik látszólag majd kicsattannak az egészségtől, kiváló teljesítményt nyújtanak, ám teljesen váratlanul, sportolás közben halnak meg a pályán. Az esetek egy részében megelőzhető lenne a baj, ha a sportolók jobban figyelnének a szervezetük apró jelzéseire, és hallgatnának az orvosuk tanácsára. Mi egyelőre a vesztünkbe rohanunk.
 

Szlovákia gazdasága ma látszólag majd kicsattan az egészségtől: gyors növekedés, egyre több új munkahely, új beruházások, növekvő bérek, ígéretesen alakuló lakossági fogyasztás. Legalábbis ez derül ki a Statisztikai Hivatal elemzéseiből, amelyeket a kormánypropaganda felnagyítva, dicshimnuszokban közvetít a lakosság felé, azt próbálva elhitetni velünk, hogy mindez a kormányzat érdeme. Nos, már ez is szimpla hazugság, a gazdaságunk mostani viszonylag jó állapota ugyanis elsősorban a világgazdaság jó teljesítményének köszönhető. Szlovákiát a legjelentősebb gazdasági partnerei húzzák magukkal, míg a szlovák kormány semmit sem tesz a gazdaság jó teljesítménye érdekében. Evezős szlenggel élve: míg a többiek lapátolnak, ő lógatja a kezét a vízbe, és gyönyörködik a tájban.

Az elmúlt időszakban azonban egyre több olyan jelzés érkezik, amely arra figyelmeztet, hogy ha a szlovák kormány nem szedi össze magát, a közeljövőben csúnyán megüthetjük a bokánkat. Míg korábban a tátrai tigris szerepében tetszelegtünk és a világ 30. legversenyképesebb országa voltunk, a múlt héten közzétett friss versenyképességi listán már a sereghajtók közé szorultunk. Az uniós tagországok közül csak a görögök és a horvátok állnak rosszabbul. A Szlovákiához hasonló kis és nyitott gazdaságok számára, amelyek nem rendelkeznek a vállalkozásaik hatékony működéséhez szükséges méretű belső piaccal, a versenyképesség fenntartása ugyanakkor létfontosságú, enélkül kifullad a növekedés. Hogy ide jutottunk, az a Fico-rezsim elhibázott baloldali gazdaságpolitikájának a számlájára írható, amely – a holdudvarába tartozó oligarchákon kívül – ellenségként kezelte a vállalkozókat, mindent megtéve az ellehetetlenítésükre, ráadásul még a legszükségesebb reformokra sem szánta rá magát, ami hosszabb távon katasztrófához vezethet. A Fico-rezsim a propaganda szintjén persze a „dolgozó népet” szolgálja, elvileg a bérből és fizetésből élők terheit próbálja meg csökkenteni, intézkedéseinek többsége azonban primitív szocialista porhintés. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Hayek Alapítvány szintén múlt héten közzétett elemzése, amely szerint az állam az alkalmazottak által megkeresett pénzösszeg, vagyis a teljes bérköltségnek továbbra is több mint a felére teszi rá a kezét, és e tekintetben az elmúlt időszakban még romlott is a helyzet, vagyis még több pénzt vesz ki a zsebünkből

Persze hibáztathatjuk mindezért a politikusokat, a valódi felelősöket azonban a választók között kell keresnünk, akik lehetővé tették, hogy ez a velejéig korrupt, csak a barátai és üzlettársai érdekeit szem előtt tartó politikai garnitúra már több mint tíz éve keseríti meg az életünket. Gyorsan össze kellene szednünk magunkat, hiszen ha még egy választási ciklusra el kellene tűrnünk a Fico-rezsimet, már nem biztos, hogy azt az ország gazdasága maradandó károsodások nélkül túléli.