Azt tesszük, amit sugallunk

Az Új Szóban rendre olyan cikkek jelennek meg, melyek az úgynevezett földkérdést elemzik, s egyben élesen bírálják a Magyar Koalíció Pártjának az álláspontját. Személy szerint örülök, hogy meglehetősen nagy teret kapott ez a téma. Külön köszönöm, hogy az Új Szó hasábjain, interjúk formájában számos kérdésre magam is választ adhattam, ezért a múltban nem tartottam szükségesnek külön reagálni a megfogalmazott aggályokra, ellenben jeleztem, hogy készen állok segítséget nyújtani bárkinek, akinek a földügyekkel kapcsolatban bármilyen problémája van. ĺgy volt ez Kaszás Péter úr kérdéseivel is, melyeket a szerkesztőségből továbbítottak. Úgy tűnik azonban, hogy egyesek vagy többet vélnek felfedezni egy válasz mögött, mint ami valójában benne van, vagy én nem értettem meg a cikk írójának gondolatmenetét, ha az általa felvetett kérdésre, hogy mely esetben nem lehet alámenni az 1948-as határidőnek, a válaszom ennyire félremagyarázható volt. Szeretném újra hangsúlyozni ezt az egyébként egyszerű tényállást, amelyet, sajnos, túlbonyolítanak. A restitúciós törvényben (a 229/1991-es és az 503/2003-as számúban is) azokban az esetekben lehet alámenni az 1948-as határidőnek, ha az a személy, akinek a földjét a 104/1945-es és a 108/1945-ös Beneš-dekrétum alapján konfiskálták, utólag kivételt képezett a konfiskálás alól a 26/1948-as rendelet alapján. Kivételt pedig azok a magyar nemzetiségű személyek képeztek, akik a 245/1948-as törvény értelmében visszakapták a csehszlovák állampolgárságukat. Nem kell feleslegesen komplikálni a kérdést, bizony elég akár „gyermekded módon” is értelmezni a jogszabályokat, és rájöhetünk, ha fordítva fogalmazzuk a választ, hogy csak azok nem kaphatják vissza a Beneš-dekrétumok alapján elkobzott földjeiket, akik háborús bűnösként el lettek ítélve. Jogtechnikailag ezt a problémát a restitúciós törvények lábjegyzetei rendezik, ahol éppen a felsorolt jogszabályok szerepelnek. Ami az 1948 utáni földjogi törvényeket illeti: ismétlem, senki sem állította, sőt nem is sugallta, hogy ezzel a jogszabállyal minden földjogi problémát megoldunk. Fogalmam sincs, hogyan fogalmazódhat meg ilyen feltevés, hiszen csak arról volt és lehetett szó, hogy ismételten megnyissuk az első, 229/1991-es restituciós törvény kérvényezési határidejét. És mint ahogy a 229/1991-es törvény sem rendezett minden 1948 utáni, földekkel kapcsolatos problémát (a csorbatói jegyzőkönyv általi államosítást sem), ugyanúgy az 503/2003-as sem teszi ezt. A Magyar Koalíció Pártjának a földügyekkel kapcsolatos kezdeményezése sosem volt és nem is lehetett úgy prezentálva, mint egy általános kárpótlás vagy a földrendezés, és ha valaki következetesen figyelte akár az Új Szót is ebben témában, nem szerezhetett olyan benyomást, hogy az MKP mást sugall választóinak, mint amit tesz.

Gál Gábor, parlamenti képviselő