Azt gondolom

Azt gondolom, a kettős állampolgárságról nem kellett volna népszavazást kiírni. Azt gondolom, hogy a magyarországi rokonaimat és ismerőseimet nem vagyok hajlandó megutálni egyesek cinikus húzásai miatt, mint ahogy ők sem engem, még akkor sem, ha nemmel szavaztak volna. Azt gondolom, hogy pártpropagandát gyártani ebből, felér egy bűntettel. Azt gondolom, hogy fejlett demokráciákban az autonómia természetes, ugyanakkor autonómiaigény mindig ott jelentkezik, ahol az adott kisebbség „nem érzi jól magát”, s ahol nincsenek a gyakorlatban biztosítva az alkotmányos jogai. Azt is gondolom viszont, hogy a jelenlegi közép-európai helyzetben, a már csatlakozott EU-tagállamok esetében inkább nemzetközi és hazai jogalappal megerősített, átgondoltan működő eurorégiókra kell erősíteni. Van finn–svéd példa. Azt is gondolom: a magyar miniszterelnök felajánlása (nemzeti vízum, útlevél, az idegenrendészeti, bevándorlási, munkavállalási szabályok liberalizálása) méltányos, s ez segítene a vajdaságiakon, kárpátaljaiakon, s részben az erdélyieken is. Megígérte: minderről egyeztet majd az érintettekkel. Gondolom, betartja. Úgy vélem: minden jog és törvény annyit ér, amennyit meg lehet belőle élni. Meglátjuk, milyen lesz a puding próbája. De azt is gondolom: Erdély más szempontból is esélyt kapott, lásd az RMDSZ kormányzati szerepvállalását. Meg még azt is gondolom, hogy aki eddig – pláne az utóbbi időkben – Magyarországra települt, vagy ott munkát vállalt, az tudta, hogy ott munkahelye lesz, vagy a tudása által esélye lesz rá, rendelkezett némi kapcsolatokkal, és volt egy kis pénze is arra, hogy ott letelepedjen. Ha nem így volt, akkor lényegében a vakbizonytalanba ment, még akkor is, ha otthon sokkal rosszabb volt neki. Azt meg senki se várja a magyar munkapiacon se, hogy ő csak azért fog melót kapni, mert kisebbségi. Lényeg, hogy ne legiszlatív tortúrák, megalázó bürokratizmus, vacak be-léptetési és ott-tartózkodási rendszer nehezítse a döntésemet. Azt is gondolom még, hogy ha valóban meg akarnak egyezni a felek, akkor ne a sértődöttség alapállásából, sajtón keresztül üzengessenek egymásnak. Hosszú távon és a jövőt nézve pedig teljes tévedésnek tartom azt, ha valaki azt hitte volna, hogy a kettős állampolgárság jóvátétel Trianonért és a II. világháború utáni helyzetért. Mindezt ugyanis nem a jelenlegi és az előző magyar kormánytól kell számon kérni. Vegyük észre: 2005-öt írunk. Persze anyámnak és rég halott nagyapámnak is jót tenne, ha nemzetközi politikai szinten mindezekért az ocsmányságokért legalább annyit mondanának: bocsánat, de területi revízió mindennek – tehát a kettős állampolgárság – kapcsán is nevetséges, időszerűtlen és roppant felelőtlen. Ugyanakkor kikérem magamnak a Ki a jobb magyar? című demagóg társasjátékot, határokon innen és túl. Tőlem Kosztolányit, Gion Nándort, Szilágyi Domokost soha senki nem veheti el – nem véletlen az sem, hogy most épp őket soroltam. De ezt a sort folytathatnánk... Végezetül azt gondolom: próbáljunk meg normális emberek maradni.