Az utolsó választás

Talán már csak a politológusok és az újságírók emlékeznek arra, mikor Rudolf Schuster (egyelőre még) köztársasági elnök azzal indokolta a Dzurinda-kormány leváltására irányuló referendum és a köztársaságielnök-választás egy napra való kiírását, hogy a referendum sikere esetén a választópolgároknak ebben az évben ötször kellene az urnákhoz járulniuk, így meg csak négyszer. Ott van az elnökválasztás két fordulója, a népszavazás – melyet akár parlamenti választások is követhettek volna –, és az európai parlamenti választás, először. A referendumon szerencsésen túl vagyunk, nem követték parlamenti választások. Az elnökválasztáson – nem tudni, mennyire szerencsésen, de ez már nem is lényeges – szintén túl vagyunk. Már csak ez az utolsó áll előttünk, melyben arról döntünk, a huszonöt tagú (még nem) szuperállam parlamentjében ki fogja képviselni a tátrai tigrist, mely egyes politikusok szerint nem is nemes macskaféle ragadozó, csupán egy lesoványodott juh. Jelölt persze akad elegendő, vélhetően minden háztartásba eljutott már a neveket tartalmazó jegyzék. S a pártok már meg is kezdték a voksvadászatot. Az SDKÚ tanult legutóbbi kudarcából. Peter Šťastný óriásplakátjaival nem borították el már áprilisban az országot, kivártak. Boldog leszek, ha átültetjük az erős Szlovákiát, mondja a hokiklasszis. Szó, ami szó, a gyengélkedő növénykét nem ártana átültetni. Kukan visszafogottabb. Ő arról próbál meggyőzni, Szlovákiának szüksége van a szavazatomra. Pavol Hrušovský, a kereszténydemokraták elnöke még ennél is tovább megy. Hátulról támogatja Anna Záborskát, miközben jobb kezével intve egyértelművé teszi: nincs köztük semmi. Csak azért állt a képviselőasszony háta mögé, hogy megmondják, szavazatom fontos Európában. A kereszténydemokraták tehát „európaibb” horizontot vázolnak, legalábbis plakátjukkal... Záborská asszonyt egyébként is érdemes lenne kiküldeni, hisz ő a minimálbért is be tudja osztani, Európa egyik legdrágább városában ez előny lehet. Az ANO plakátjai – hasonlóan a KDH-éihoz – az elnök személyével legitimálják a képviselőjelölteket. Jozef Heribanról vélhetően a plakáton szereplő az élete során készült legelőnytelenebb felvétel. Szívvel Szlovákiában, hirdeti a plakát. Az ANO képviselői a médiahátszelet talán nem fogják nélkülözni, az „utcai harcot” náluk nem kell annyira komolyan venni. Az MKP ezúttal nem vet be óriásplakátokat. A nyomtatott sajtóban azonban láthatjuk hirdetéseiket, melyeken a pártelnök hüvelykujjával egyet mutat. Pedig a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint legalább két magyar képviselőt küldhetünk az Európai Parlamentbe. Örülnék, ha Bugár Béla június 13. után is hasonló optimizmussal mosolyogna a fényképezőgép objektívébe.

A párt előtt álló két hét azonban nem ígérkezik könnyűnek. A legutóbbi választások során is azokban a régiókban volt a legalacsonyabb a voksolási kedv, ahol az MKP szavazóbázisa él. Pedig Pozsony közelebb van, mint Brüsszel.