Az újságíró magányossága

Kedd szomorú nap volt a szlovákiai sajtó számára. A sajtó felett megint győzött a „független szlovák bíróságok által szolgáltatott igazság”. Ivan Lexa jogerősen pert nyert a Hospodárske noviny ellen. A lapnak bocsánatot kell kérnie, és félmilliót kell fizetnie a legsötétebb mečiari idők titkosszolgálati vezetőjének, aki a bíróság verdiktje szerint nem egy kommunista nómenklatúrához tartozó családból származó gazfickó. Merthogy ez az állítás képezte a személyiségi jogi per tárgyát. 2002. július 22-én a lap Mit hurcoltak be Afrikából című cikkében Michal Berko Lexát „a kommunista nómenklatúrához tartozó családból származó kis gazfickónak” nevezte. Ám Berkónak nem volt bizonyítéka, hogy Lexa ifjúsága idején drogozott, lopott, ivott és seftelt volna, a szülők által biztosított büntethetetlenség tudatában. Az újságírónak nem ez volt az első pengeváltása Lexával. 1995-ben Berkót kirúgták a közszolgálati rádióból, mert ismertetett egy külföldi sajtóhírt, mely Lexát összefüggésbe hozta Michal Kováč fiának elrablásával. Másnap elbocsátották. Azt azonban nem sikerült bizonyítania, hogy Lexa állt emögött. A Pozsonyi IV. Járásbíróság egymilliót ítélt meg Lexának. A kerületi bíróság ezt soknak találta, s megfelezte. A dél-afrikai tartózkodása során megkarcsúsodott férfiúnak ez a második győztes sajtópere. Már a Domino fórum ellen is nyert, bár az ítélet nem jogerős. A KDH-nak olykor csontig benyaló, de egyébként színvonalas értelmiségi réteglapnak az ítélet szerint egymilliót kellene kicsengetnie a bukott főtitkosszolgának. A lap ugyanis gazembernek nevezte Lexát. Az ítélet után közölt szerkesztőségi kommentárban pedig az állt, ők nem tudtak csorbát ejteni Lexa jó hírnevén, hisz azt rég elvesztette. Szlovákiában a Freedom House értékelése szerint a sajtó szabad. Tételezzük fel, hogy a bíróságok is függetlenek, és elmélyülten keresik az igazságot, hogy aztán szolgáltathassák. Tételezzük fel, hogy megtalálták az igazságot, vagy legalábbis a hatályos jogi normák szerinti álláspontot. Ezek szerint Ivan Lexa nem gazember és nem gazfickó. És ezért másfélmillió korona jár neki. De nézzük meg a másik oldalt is. Kevés kiszolgáltatottabb ember van az újságírónál. Szavakkal dolgozik, éppúgy, mint az őt elítélő jogász. De míg a tollnok igyekszik változatos lenni, addig a jogász mindig ugyanazzal a szöveggel dolgozik: a vaskos törvénykönyvekben foglaltakat próbálja meg más-más emberre ráhúzni. Lexa eltűnésének idején, vagy amikor hazahozták, kocsmaasztalok mellett, munkahelyi folyosókon, egyetemi tantermekben, a családi ebédet követő ejtőzés során többször elhangzott a Lexa által inkriminált kifejezés, sőt, a sajtóban már nem közölhető formában is megfogalmazódott. De ahhoz, hogy valaki leírja, bátorság kellett. A két kolléga névvel vállalta véleményét. Ennek ára ma Szlovákiában 1,5 millió korona.