Robert Fico szellentései

Legutóbb a pozsonyi kormányfő az elmúlt héten váltott ki minden jóérzésű emberben megrökönyödést vagy felháborodást. Amikor megkérdezték tőle, mit szól ahhoz, hogy több mint 60 ezer szlovákiai polgár az egyik hazai civil szervezet kezdeményezésére négymillió eurót gyűjtött össze a lőszerhiánnyal küszködő ukrán katonák megsegítésére, Fico nyeglén azt válaszolta, hogy ez a segély „annyit ér – ahogy a csehek mondogatják –, mint egy fingás a Stromovkán”, ami egy közismert prágai park. Azonnal felismerhette, hogy ilyet a miniszterelnök még egy füstös kocsmában sem mondhat, ezért gyorsan hozzátette: „Elnézést, ezt a kifejezést jelképesen, tényleg csak jelképesen használtam.” Még elharsogta azt is, hogy nálunk demokrácia van. Mindenki arra költi a pénzét, amire akarja. Majd kieresztett egy fullánkot is: „Ezek az adományozók aligha adnának pénzt a rákbetegek gyógyítására!”

Ez nemcsak sértő, hanem ostoba feltételezés volt, mert ilyen vélekedésre semmilyen bizonyítéka sem volt, ráadásul a nárciszok napján évről évre sok szlovákiai polgár járul hozzá a rosszindulatú daganatos betegségek eredményes gyógyításához. Többek között nyilván azok közül is, akik most keleti szomszédunk honvédő harcát támogatták adományaikkal. Ez azért jelképes is, mert igazolja, hogy az orosz propaganda és a jelenlegi kormány Putyin háborús bűneit mentegetni igyekvő próbálkozásai ellenére nálunk is sokan vannak, akik világosan látják: ki a betolakodó és ki az áldozat, s ennek megfelelően cselekednek.

Nem nevezhető véletlen elszólásnak a kormányfő ízléstelen nyilatkozata. Ugyanis elég gyakran ragadtatja magát a tisztségéhez méltatlan nyilatkozatokra. Évek óta prostiknak kiáltja ki azokat az újságírókat, akik bírálni merészelik a pártját, újabban pedig a kormányát. Ugyanilyen ok miatt Soros-bérenceknek minősítette a szlovákiai civil szervezeteket. Többször is patkányoknak bélyegezte meg a Brüsszelben tevékenykedő szlovák liberális és kereszténydemokrata európai parlamenti képviselőket, mert szerinte azon mesterkednek, hogy Magyarországhoz és egy ideig Lengyelországhoz hasonlóan Szlovákiának se utalják át elsősorban a helyreállítási alapból országunkat megillető eurómilliárdokat. Elhallgatta azt is, hogy a KDH elnöke levélben kérte az Európai Bizottság elnökét: a szlovák kormány súlyos hibái miatt ne az ország polgárait büntessék!

A miniszterelnök viselkedését alighanem megelégelte Věra Jourová uniós biztos, aki a múlt hónap végén szlovákiai látogatásra érkezett. Még meg sem érkezett, de Fico máris besározta őt. Szerinte ez a cseh bürokrata úgy szereti Szlovákiát, mint kecske a kést… Fico ezúttal is néhány magyarországi politikust utánzott, akik a magyarok ellenségének trombitálták ki Jourovát, holott ő sosem a két nemzetet és a polgárait bírálta, hanem a jelenlegi budapesti és a pozsonyi önkényuralom zsákutcába vezető lépéseit. 

Jourová tapasztalt diplomataként felülemelkedett vendéglátójának a sértegetésén. Közölte vele, hogy sem Brüsszelnek, sem a szlovák ellenzéknek nem érdeke az ország megbüntetése. A végső szót azonban Brüsszel csak akkor mondja ki, ha a pozsonyi parlament elfogadja az RTVS-szel meg a civil szervezetekkel kapcsolatos törvény végleges változatát. Fico azóta egyetlen, politikai szellentésnek minősíthető bűzbombát sem eresztett ellenfeleire. Talán egy időre megszívleli Jourová intelmeit. Esetleg a május elseje előtt vállalt éjjeli nagytapolcsányi gyári műszakjával végre kiszellőztette indulatokkal teli agyát.