Az orosz titkosszolgálat szerepe a paksi atomüzletben

FIGYELŐ

Új megvilágításba helyezik a paksi erőmű bővítésének történetét azok az értesülések, amelyeket a Nouvel Observateur ismertetett: a francia hetilap szerint az orosz titkosszolgálat hozta tető alá az „évszázad atomüzletét”, elébe vágva a franciáknak. Néhány magyar résztvevő szerepe, illetve a 2003-as paksi üzemzavar máig húzódó históriája is átértékelődhet. A cikk lényege: a Roszatomnak sikerült eladnia egy atomerőművet Magyarországnak, miután titkosszolgálati úton értesült róla, hogy a magyar kormánynak a francia Areva már ajánlatot tett. Ennek következménye lett Orbán Viktor váratlan és mindvégig titokban tartott moszkvai útja idén januárban (amelyről előzetesen a magyar kormány csak dezinformációkat osztott meg a közvéleménnyel), a magyar–orosz nukleáris együttműködési megállapodás aláírása és az egész furcsa történet a lefújt nemzetközi tenderrel, a parlament elől is elrejtett hatástanulmányokkal.

A Népszabadság informátorai szerint az eset megértéséhez vissza kell menni 2003-ig, a paksi reaktorbalesetig. Akkor egy olyan tisztítási művelet okozta az üzemzavart, amelyet az orosz kivitelezésű erőmű konstrukciós hibája tett szükségessé. Az erőmű és a kormány illetékesei (még az első Orbán-kabinet, 2001–2002-ben) úgy döntöttek, hogy a nukleáris fűtőelemeken észlelt lerakódások eltávolítását nem az oroszokra, hanem egy német–francia cégre, az Areva érdekeltségébe tartozó Framatome-ra bízzák.

Az „ellenség”, vagyis a franciák kapun belülre kerülését a magyar nukleáris ágazatban máig létező „orosz lobbi” támadásként értelmezte, és igyekezett elhárítani. Ezzel is összefügghet, hogy a tisztítási művelet előkészítését megmagyarázhatatlan momentumok jellemezték, amelyeknek a balesetet vizsgáló, fideszes vezetésű parlamenti vizsgálóbizottság jelentése szerint közük lehetett ahhoz, hogy a beavatkozás kis híján végzetes atomkatasztrófába torkollott. Idézet a jelentésből: „A tartályban nem volt kizárható a spontán láncreakció. Semmiféle, az időtényezőt is figyelembe vevő beavatkozás nem volt, amely meg tudta volna akadályozni egy ilyen reakció beindulását.”

A Framatome a dicstelen epizód után rövid úton távozott Paksról, és jött helyette a Tvel, a Roszatom leányvállalata. A franciák kiebrudalásában és az oroszok „visszahívásában” két embernek volt kulcsszerepe: Kocsis Istvánnak, aki 2002-től 2005-ig az atomerőmű vezérigazgatója volt, és Aszódi Attila jelenlegi paksi bővítési kormánybiztosnak, aki 2003-ban a baleset utáni kárelhárításért felelős miniszteri biztosként tevékenykedett Pakson.

A francia–orosz cserének is voltak nehezen magyarázható elemei. Aszódi akkori állítása szerint a legolcsóbb és leggyorsabb kárelhárítási ajánlat nyert, de ennek ellentmond, hogy akkor másfél évben határozták meg a folyamat időszükségletét, az azonban máig, azaz 14 év alatt sem zárult le, a tényleges költségekről pedig a kormány – kockáztatva a törvénysértést is – nem hajlandó tájékoztatni.

Emellett feltűnő, hogy az állam akkori képviselőit jobban érdekelte a franciák elküldése, mint az esetlegesen megszerezhető kártérítés, és ebben az egymást követő kormányok – beleértve Orbánékat is – mindvégig partnerek maradtak. Az említett vizsgálóbizottsági jelentés elfogadását pedig egyenesen a Fidesz hiúsította meg.

Aszódi Attilát, illetve Kocsis Istvánt azóta is az említett „orosz lobbi” emberének tartják. Kocsisról a Népszabadság idén tavasszal azt is megírta: annak ellenére, hogy az MVM-et érintő 15 milliárdos sikkasztási ügyben jelenleg is gyanúsított, Orbánék igénybe vették a szakértelmét és az orosz atomiparhoz fűződő rendkívül jó kapcsolatait az atomüzlet nyélbe ütéséhez.

Ezeknek a kapcsolatoknak az eredetéről és mibenlétéről semmit sem találni Kocsis életrajzában. Arra, hogy másodszor is a Kocsis–Aszódi páros siklatta volna ki a franciák paksi csatlakozását – nincs semmilyen bizonyíték. Iparági források ugyanakkor megemlítették, hogy Aszódi Attila azon kevesek közé tartozott, akinek – mint a BME Nukleáris Technikai Intézete igazgatójának – szinte biztosan voltak információi az Areva bővítésre vonatkozó ajánlatáról.

Kocsis pedig mindig jelen van, amikor az oroszok a magyar energiaiparban nagy üzletet kötnek: az egyik jobboldali hírportál cikke szerint már 2010-ben, nem sokkal a kormányváltás után is ő volt a kulcs ahhoz, hogy az Orbán-kabinet szándékának megfelelően Oroszország eladja a magyar államnak a Mol-részvénypakettet. (444.hu, NOL)