Az ombudsman bája

A Kit válasszunk köztársasági elnökké c. népszínmű főpróbájáig mindannyiunk noteszában ott szerepelt legalább öt jelölt neve. Sokukat mind múltbeli szereplése, mind az 1989-es fordulat utáni magatartása alapján érdemes lett volna megválasztani. Elkövetkezett a kosztümös főpróba napja, és a koalíciós többség pirulás nélkül nyilvánosságra hozta jelöltjének nevét.

Most ugyanennek a népszínműnek új jelenetét vitte színpadra a politikai elit. Pedig tudta, hogy a közügyek iránt érdeklődők legalább háromnegyedének zsebében ott a cédula az ombudsmani szerepre alkalmasak nevével. Ezúttal is a pártok politikai akarata érvényesült. A különbség annyi, hogy a HZDS jelöltjének megválasztásával még rosszabbul jártunk, mint annak idején az SOP megalapítójának pajzsra emelésével. Nem azért, mert Rudolf Schuster félmúltja és Pavol Kandráč közelmúltja úgy alakult, ahogy alakult. Amióta a parlament konszolidátormúltú védelmi minisztert is azzal érvelve választott, hogy nála rátermettebb nincs ebben az országban, van értelme bárkinek a kommunista múlt legordenárébb időszakához fűződő viszonyát vizsgálni?

A HZDS-tag Kandráč megválasztása tehát nem azért kifogásolható, mert egykor tagja volt az állampártnak, sőt számomra még az se feltétlenül jelent okot aláminősítésére, hogy Mečiar környezetéhez tartozik. Nagy, 30 százalékos párt a HZDS, így a „Tíz igaz Szodomában” követelményének érvényesülése még az ő esetében se zárható ki teljesen. Kiválasztásának módja diszkvalifikálja az emberjogi biztost. Legalább 50 olyan személyiséget lehetne kapásból felsorolni, akinél fel se merülnének azok az aggályok, amelyek az ombudsmanválasztás két fordulójában szinte minden jelölt esetében felmerültek. És ezek az aggályok mind párthoz tartozásból erednek, mégpedig teljesen függetlenül attól, hogy az illető a politikai struktúra szivárványának melyik színtartományába tartozik.

A választás első fordulója napjaiban sokan kérdezték: volt-e haszna annak, hogy az MKP magyar jelöltet állított. A kérdésfeltevés rossz. Annak nem volt a magyar politizálás és a szlovákiai politikai kultúra szempontjából hozadéka, hogy a pártok többségéhez hasonlóan az MKP is saját krémjéből jelölt. Bauer Editről még kiderülhet, hogy nincs nála igazságszeretőbb ember a Föld kerekén, és hogy oroszlánként lenne képes harcolni a hivatali packázás kárvallottjainak jogaiért. De tény, hogy az elmúlt 12 évben a politikából élt. Márpedig a politikai osztály legfelsőbb rétegéről azoknak legrosszabb a véleménye, akik leginkább rászorulnak az ombudsman segítségére. Ennyit az emberjogi biztos iránti elvárás legfontosabbikáról.