Több magyarlakta városban is megemlékeznek a Kuciak-gyilkosság évfordulójára

Érsekújvár

Érsekújvárban a Fő téren több száz mécsest gyújtottak a demonstrálók a tragikus évforduló alkalmából. Becsléseink alapján körülbelül 400 személyt jelent meg a tüntetésen.

Jitka Rožnová egyetemi tanár személyes hangvételű visszaemlékezése egykori diákjára, később kollégájára sokak szívét megérintette.

„Személyes emlékeim vannak Ján Kuciakról, hiszen 5 évig volt a diákom és 3,5 évig a kollégám a nyitrai bölcsészkar újságíró tanszékén. Sok hallgatónk, különösen az első évben, fél kifejteni a véleményét, de Janko kezdettől fogva kivétel volt. Amikor a mesterdiplomáját fejezte be, kollégáimmal meg voltunk győződve arról, hogy Jankónak minden adottsága megvan ahhoz, hogy továbblépjen”

– jelentette ki az oktató.

Hozzátette, a vele folytatott beszélgetések mindig kellemesek voltak, a vitákban nem volt leereszkedő, türelmesen hallgatott, a higgadt érvelést választotta, és nem próbált agresszív módon meggyőzni senkit a véleményéről. Doktori tanulmányai befejezése után külső előadóként csatlakozott a tanszékhez, és bár tanári pályafutása a tragikus események miatt nem tartott sokáig, jelentős nyomot hagyott a tanszék munkatársainak és diákjainak életében.

„Az osztálytársak nagyszerű és segítőkész, remek humorérzékkel rendelkező emberre emlékeztek, a tantestületben kivételes tanítványként emlegették, a diákok pedig türelmes tanárként, aki igyekezett minél többet átadni nekik újságírói tapasztalataiból”

– mondta Rožnová.

Az érsekújvári régióbeli újságírók visszaemlékeztek a tragikus eseményeket követő csendes gyászra. Úgy döntöttek, valamit tenniük kell, és a tragédiát követően a lapokban megjelent, kivágott újságcikkekből készítettek emlékhelyet a városháza előtt, ahová sorra érkeztek a lakosok leróni kegyeletüket, elhelyezni mécseseiket a hóban.

Versbe foglalta a szomorú évforduló lényegét és fájdalmát az érsekújvári Jožo Dráfi: 

„Az igazság kimondásáért két ifjú ember, Ján és Martina az életükkel fizettek. Azért vagyunk itt, hogy ezt sose felejtsük el!”. 

A demonstráció végén felolvasták Jozef Kuciak, a meggyilkolt újságíró édesapjának levelét, majd egy gyertyás menettel zárták a megemlékezést.

Kassa

A két meggyilkolt fiatal emlékére, illetve a jelenlegi kormány elleni tüntetésre Ján Gálik kassai aktivista kezdeményezésére legalább ötezren gyűltek össze a kassai sétányon található Alsó kapunál.

„Ján Kuciakot a munkája miatt gyilkolták meg. Ő egy oknyomozó újságíró volt, aki írt a hatalmasokról, a különböző korrupt kapcsolataikról. Gyanítjuk, hogy ez volt a gyilkosság indítéka. Hét év telt el, és mi, mint minden évben, megemlékezünk róla”

– jelentette ki a ma esti megmozdulás kapcsán Gálik, aki az összes többi aktivistával és legalább ötezer tüntetővel közösen a kassai Állami Tudományos Könyvtár előtt gyülekezett.

Csakúgy, mint az előző évek során, a megemlékezés idén is a két meggyilkolt jegyespár fényképe előtti gyertyagyújtással kezdődött.

„A politikusok már akkor is megpróbáltak rágalmazni és megfélemlíteni minket. Végül azonban mi, polgárok, békés erővel és az igazsággal együtt lefegyvereztük Robert Ficót, akinek le kellett mondania”

– tette hozzá Gálik.

A kassai tüntetésen többek között Michael Kocáb zenész is felszólalt, aki közvetlenül a tüntetés kezdete előtt repült a városba Prágából.

Komárom

Komáromban pénteken kora este hat órakor kezdődött a megemlékezés. A közelmúltbeli kormányellenes megmozdulások kezdete óta ez volt a második komáromi esemény. A két héttel ezelőtti alkalomhoz képest, most valamivel kevesebben, mintegy 200-an jelentek meg a város szívében. Vélhetően mivel a péntek esti esemény most legalább annyira volt megemlékezés, mint tüntetés, ezúttal visszafogottabb volt a hangulat, ám a tömeget egyúttal érezhetően megérintette mindegyik felszólalás.

A Klapka téren ezúttal is Fördős Tamás szervező köszöntötte a tömeget, a nagyjából egy órán át tartó megemlékezés kétnyelvű moderátora pedig Hostomský Fanni színész volt. Ő olvasta fel Martina Kušnírová és Ján Kuciak szüleinek leveleit. Személyesen Roberta Krmášková, a Slovenskí rebeli együttes vezetője, Roman Pataj, a Denník N komáromi születésű újságírója és Dagmar Janišová iskolaigazgató szlovákul, Matusek Attila színész pedig magyarul szólt az emberekhez. 

Matusek többek között arról beszélt, hogy az elmúlt hét évben véginéztük, hogy "azok, akiknek felelniük kellett volna, szépen visszasétáltak a hatalomba, mintha mi sem történt volna". 

"Mintha két sír nem lenne elég kiáltás. Mintha hét év elég volna elfelejteni. Az igazságot nem lehet elfelejteni, azt nem lehet eltemetni, mert az nem hal meg azzal, akit megölnek miatta. Nem egy ember, nem egy újságcikk és nem egy pillanat. Az igazság az, ami marad, amikor már minden más eltűnt. És most rajtunk áll, hogy marad-e még valami" 

- fogalmazott a színész.

Marek Vagovič újságíró személyesen nem jött el, beszédét hangüzenet formájában hallgatták végig a megemlékezők. Végül Gyenge Veroni slamköltő olvasta fel a versét. Elhangzott, a következő komáromi tüntetésre március 7-én kerül majd sor.

Dunaszerdahely

A dunaszerdahelyi megemlékezést a Dunaszerdahely is Európa platform és a Béke Ukrajnának Polgári Társulás szervezték, a főszervező Stredl Tamás volt, aki elmondta, hogy milyen szomorú az, hogy még mindig itt tartunk, hogy a újságíró és menyasszonya haláláról ilyen módon kell megemlékeznünk. 

„Sajnos nem azért gyűlünk össze minden évben, hogy megköszönjük Jánnak és Martinának, amit értünk tettek, hanem azért, hogy a demokráciáért harcoljunk, és megmentsük a szabadság alappilléreit, hogy a jövő generációja számára egy szebb jövőt hagyhassunk” 

– osztotta meg gondolatait lapunkkal Stredl Tamás. A megemlékezés meghívójában hangsúlyozták, hogy a gyilkosság óta eltelt 7 év alatt igyekeztek megfélemlíteni a tüntetőket, akik azóta is számos békés demonstrációt tartottak. 

„Mi nem jelentünk fenyegetést Szlovákia számára. Nem külföldi hatalmak irányítanak minket, nem a grúz légió vagyunk. Mi Fico kormányzása ellen, és egy biztonságos, toleráns, nyugati értékeket képviselő Szlovákiáért tüntetünk” 

– fogalmaztak az esemény leírásában. 

A szervezők forró teával, mécsesekkel és öngyújtókkal készültek a megjelenteknek. Az első felszólaló Horváth Rebecca volt, aki felolvasta Martina Kušnírová édesanyjának levelét, majd Kapitanova Daniela komáromi írónő lépett a színpadra. Stredl Tamás a Demokráciáért platform levelét ismertette, utána Gubricová Mária, komáromi pedagógus olvasta fel Ján Kuciak szüleinek velelét, majd verset szavalt. Később Horváth Rebecca beszédében visszaemlékezett arra, hogy hét évvel ezelőtt, éppen a gyilkosságkor töltötte be 18. életévét. 

„Attól a naptól kezdve egy harmincfős, Stockholmban élő szlovákokból álló csoporttal hónapokon keresztül tüntetéseket szerveztünk tüntetéseket és megemlékezéseket tartottunk a szlovák nagykövetség előtt Ján és Martina emlékére. Akkor álltam először emberek elé, és mondtam ki: fáj, hogy a saját hazámban nem élhetek biztonságban. Az, hogy a kormánnyal szembeni kritikát halállal büntetik, megrémít. Szégyellem magam emiatt. Szégyenérzet fog el akkor is, amikor látom, hogy a svédek mit kapnak az adójukért és hogy Szlovákia mit enged meg magának a mi adóinkból. Azokon a tüntetéseken olyan emberek vettek részt, akik elhagyták Szlovákiát, de mégsem közömbösek az ország iránt és az, hogy a svéd barátaim is velem tartottak, egy olyan tapasztalat volt, amelyből a mai napig erőt merítek. Megtanított arra, hogy a közösségnek ereje van. Arra, hogy bármi is történjen egy országban, a közösség erejét soha nem szabad alábecsülni. Ezért hálás vagyok nektek, hogy ma itt vagytok, és hogy ma egyikünknek sem kell egyedül állnia” 

– mondta Horváth Rebecca. Kijelentette, hogy az emberiség ereje mindenhol ott van, példaként hozta fel 1989-et, 2018-at, látható az ukrán front katonáinak gesztusaiban és Gázában az emberek szemében, majd a jelenbe visszatérve folytatta. 

„Látom, hogy a kreativitás, a művészet hogyan formálja és köti össze az embereket. A kultúra és művészet cenzúrázása nem fojtja el a művészek kreativitását – csak elrejti, ellehetetleníti, elveszi tőlük a közönségüket. Magyar vagyok Szlovákiában. Az a hely, amit otthonomnak nevezek, a kert, ahol a növényeimet ültetem, az elmúlt 150 évben öt különböző állam része volt anélkül, hogy egy centit is elmozdult volna. Szlovákiában otthon érzem magam. Ez a Duna közelsége miatt van, a hóvirágok miatt, amelyeket gyerekkorom óta ismerek, a templom miatt, amelynek harangjai évtizedek óta ugyanúgy szólnak. Ugyanígy az anyám szlovák nyelve miatt, és az apám magyar szavai miatt. Néha nem tudom máshogy elmagyarázni, hogy a szlovák kultúra nem lehet csak szlovák és semmi más. Mert ezzel Szlovákia végtelenül sokat vesztene. A szlovák kultúrának olyannak kell lennie, amilyenné az itt élő emberek formálják. Lehet ruszin, magyar, roma, queer, csallóközi… legyen, és hagyjuk, hogy az ország lakói magukénak érezzék. Mindez egy szlovák állampolgár identitása” – fogalmazott Horváth Rebecca.

A beszédek végeztével a jelenlévők meggyújtott mécseseket helyeztek Ján Kuciak és Martina Kušnírova közös fotójához, majd lassacskán elhagyták a helyszínt. A dunaszerdahelyi megemlékezésen csaknem 150-en gyűltek össze.

Galánta

A Demokraták által Galánta központjában, a Béke téren 18 órától szervezett megemlékezésén körülbelül százan gyűltek össze.

Elsőként Michal Greško, a párt képviselője, Ján Kuciak barátjaként szólalt fel. Elmondta róla, hogy a megölt újságíró mindig azt mondta, ha valamit kiderített, hogy ne köszönje meg neki, csak emlékezzen rá. Az elmúlt 7 évben sokszor találkozott Janko és Martina családjával, látta, hogy mit kellett átélniük. Michal Greško lejátszotta Zlatica Kušnírová hangüzenetét, amelyben azokhoz szólt, akiknek még számít mindaz, ami történt és ők is ugyanúgy gondolnak a megölt fiatalokra, mint ő, Martina Kušnírová édesanyja. Úgy véli, a fiatalokkal együtt halnak ki az olyan emberi értékek, mint a szabadság, demokrácia, egyenlőség, véleményszabadság és azok az értékek, amelyekért 1989-ben küzdöttek. Hangsúlyozta, hogy olyan emberek kormányoznak, akiknek régen máshol kellene ülniük. Arra kérte az embereket, hogy segítsenek együtt legyőzni a rosszat. 

Michal Greško felolvasta Ján Kuciak apjának levelét. Jozef Kuciak ebben arról írt, hogy a fia és az ő leendő felesége meggyilkolása után a hatalmon lévő kormány által nem korrumpált nyomozók munkájának köszönhetően viszonylag gyorsan sikerült kideríteni gyilkosság elkövetőit és megrendelőit, de ami utána történt, az egy rémálom. 

„Ahol pénz van, ott hatalom és igazság is van, úgy tűnik, hogy a törvények felett állnak és büntetlenül megengedhetnek maguknak bármit, még gyilkosságot is megrendelhetnek” 

– fogalmazott. Kifejtette, a tüntetések után úgy tűnt, hogy a tisztesség és az igazságosság győzedelmeskedni fog, de sajnos korai volt az öröm, a maffia uralma visszatért. Szörnyűnek nevezte, hogy nem változik a gyakorlat, a lehallgatás, a megfigyelés, a rágalmazás és a kellemetlen emberek zaklatása. A vádlottak és ügyvédjeik mindenféle jogi következmény nélkül hazudhatnak, félrevezethetnek. Hangsúlyozta, hogy még 7 év szenvedés után sem derült ki az igazság és attól tart, hogy soha nem is fog, de mégis hinni kell benne, hogy legalább az olyan alkalmak, mint a mai, lelassítják azokat, akik a pénzt és a hatalmat a kezükben tartják. Az elmúlt években a terekre kivonuló embertömegek adtak a gyászolóknak erőt és reményt, akiknek Janko és Martinka mindig hiányozni fog. Jozef Kuciak szerint túl régóta tart a rémálom, ezért azt üzente, legyenek velük az emberek és ne felejtsék el a történteket. Gondolatait azzal a kérdéssel zárta, hogy kinek kellene megbocsátani, ha csak annak lehet, aki beismeri a bűnösségét és őszintén sajnálja. 

Patrik Dubovský történész, a Nemzeti Emlékezet Intézetének munkatársa emlékeztette a jelenlévőket, hogy két tragikus esemény miatt gyúltek össze. Az egyik egy gyilkosság, a másik az Ukrajnában dúló háború. Mindkettő ártatlan emberek ellen irányuló durva támadás, hidegvérű gyilkosság, területfoglalás, a hatalom demonstrálása. Figyelmeztetett, hogy az ezekre adott reakció, a közöny is hatalmas károkat okozhat. Felhívta a figyelmet, hogy rajtunk múlik, milyen úton halad tovább Szlovákia és Európa, most, amikor az agresszió győzedelmeskedik.

Katarína Kičková, a Demokraták képviselője személyes tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal, amikor nagymácsédi lakosként a meggyilkolt jegyespár háza előtt kellett elmagyaráznia a lányának, mi történt: azért öltek meg valakit, mert olyanokról írt, akik lopnak, hazudnak, csalnak, és minden bizonnyal azok rendelték meg a gyilkosságot, akik ezeket a gaztetteket elkövették. Robert Ficót felszólította, mondja ki végre az igazságot, hiszen a 7 évvel ezelőtt történt gyilkosság után kijelentette, tudja, ki tette. Katarína Kičková szerint Robert Fico még mindig nem érti, hogy azért vonulnak az emberek az utcára, mert demokratikus, szabad országban akarnak élni, nem olyan helyen, ahol emberek esnek ki az ablakokból vagy megmérgezik őket.

Jana Hanuliaková, a Progresszív Szlovákia képviselője kifejtette, Ján Kuciak és Martina Kušnírová nem voltak híres celebek, hanem ártatlan fiatalok voltak. Ezért is sokkolta még inkább a lakosokat, hogy átlagemberek meghalhat meg azért, mert tisztességesen végzik a munkájukat. Robert Fico kormányfő szerinte annál is rosszabb, mint amilyen korábban volt, hiszen nem is titkolja a gazságait, olyan törvényeket alkot, amelyek a saját embereit segítik, tétlenül nézi az ország hanyatlását, durva konszolidációval sújtja az embereket, kikészíti a kisvállalkozókat. 

„Ami még mindig megmenti őt a bukástól, az a félelemkeltés és a szégyenletes külpolitikája. Szlovákia olyan ország, ahol egyre több a szegény és aki tud, külföldre megy” 

– fogalmazott. Hozzátette, hogy Ján Kuciak és Martina Kušnírová halálának legfőbb üzenete, hogy ne vesszük el a reményt, hogy végül minden jóra fordul.

Grendel Gábor, a Nova képviselője úgy fogalmazott, a mai megemlékezés Szlovákia legnagyobb mulasztásáról szól. Az állam akkor követte el az első mulasztást, amikor nem vette komolyan Ján Kuciak segítségkérését, amikor nem vette komolyan a fenyegetést. A hidegvérű kettős gyilkosság azért történt meg, mert Ján Kuciak azt tette, ami az állam dolga lett volna: leleplezte a 100 milliós csalásokat, amiket készakarva nem vett észre. Grendel Gábor szerint két út van: vagy elfogadjuk a reménytelenséget, de akkor mi is hatalmas mulasztást követünk el, vagy harcolunk az igazságért, ami a legkevesebb, amit megtehetünk a meggyilkolt jegyespár emlékéért.

A Piráti képviselője, Zuzana Šubová a korrupciót óriási poliphoz hasonlította, ami még mindig fojtogat minket. Hangsúlyozta, még mindig nem mondhatjuk el, hogy a fiatalok halála nem volt hiába, visszatértek a hatalomhoz azok, akik akkor hatalmon voltak, és velük együtt a szervezett bűnözés visszatérését láthatjuk. 

Michal Kiča környezetvédelmi szakértő, volt környezetvédelmi államtitkár szégyenteljesnek véli, hogy hét év után csak a gyilkosok vannak lecsukva, de a megrendelő nincs. Arra szólított fel, hogy ne legyünk tovább könnyelműek, mert a gyilkosság megrendelői éppen erre számítottak, hogy az emberek nem hiszik el, hogy ez megtörténhet. A legfontosabb szerinte, amit Szlovákiáért tehetünk, az összetartás, amelyet az is bizonyít, hogy a felszólalók és a megemlékezéssel egybekötött tiltakozáson számos párt képviselője megjelent és együtt tudták kifejezni mindazt, ami összeköti őket.

Helyszíni tudósítóink:

Száz Ildikó
Németi Róbert
Vataščin Péter
Kürthy Judit
Tornyai Bianka