Az MKP-t nem lövik le, ugye?

A választások utáni hangulatban páran a Magyar Koalíció Pártját is temették volna. A Híddal megmérkőzve (ami csak az MKP oldaláról látszott Híd elleni meccsnek) az MKP alulmaradt, nem került be a parlamentbe. Vége – gondolták sokan, és sokan le is írták. Korai volt az elparentálás és korai volt az öröm is, már akinek öröm volt. Az MKP stratégiának is csak nagy eufemizmussal nevezhető viselkedése bukott meg csupán, a párt ezért még nem. Miért? Először is: a mečiari választási törvény miatt létrejött pártnak a 12 év alatt kiépültek a struktúrái. Vannak polgármesterei, komoly a jelenléte sok önkormányzatban, sok közigazgatási hivatalban is, vannak erős megyei struktúrái és erős megyei emberei – választott pozíciókban. S ami a legfontosabb, az MKP-nak van közel 110 ezer szavazója, ami a magyar aktív pártválasztóknak majdnem a fele. Ezt a létező, nem virtuális, hanem a településeken jelen levő erőt nem lehet egy választási kudarc miatt semmibe venni. A politikai elemző egyszerűen csak tudja, hogy van a párt mögött erő, úgy istenigazából tudatosítania ezt a párt vezető embereinek kell.

Másodszor is: a közel 110 ezer választó a parlamenti voksolás során azt mondta (akár hűségből, akár emocionálisan, akár racionálisan szavazott), hogy amíg az országban van szlovák nemzeti politizálás, márpedig van, és a demokratikus pártokban is jelen van, addig az etnikai alapon való politikai szerveződés és politikai érdekképviselet fontos. Annak a 110 ezer embernek legalábbis.

A vereség, kudarc utáni kijózanodást és fájdalmat a pártnak ki kell hevernie és el kell jönnie az elemzés idejének. A párt választásokig felelős legfelsőbb vezetői a stratégia megválasztásával igazolták, útjuk helytelen, mert a politikai párt legitimálása a választási siker. Ezt nem tudták elérni. Lehet filozofálni árulókról, pálfordulásokról, magyarságnak hátat fordításról, de észre kell venni, bekövetkezett egy komoly paradigmaváltás, amelyet a politikai elemző most egy mondatban leegyszerűsítve a következő módon képes megfogalmazni: a szlovákiai magyar választók túlnyomó részének az identitásrétegeiben nagyon komoly helyet foglal el a szlovákiai identitástudat. Nem a szlovák, a szlovákiai! Ezt nem észrevenni politikai vakság, értékelje a tényt, ki hogy akarja.

Ebben a tudatban kell az MKP-nak újrafogalmaznia önmagát. Régiókban erős, nem okozna nagy gondot erős regionális identitást adni a pártnak. A párt stratégiai emberei számára roppant fontos tiszta irányvonalat, tiszta képet adni abban kérdésben, miként viszonyuljon a honi magyar homo politicus a szlováksághoz – a szlovák nemzethez és a szlovák államhoz. Nem kisebb kihívás megfogalmazni a magyarság jövőképét azokon a vidékeken, ahol többségben, ahol kisebbségben és ahol már csak szórványban vannak magyarok. A pártnak meg kell fogalmaznia, hogy a „Szlovákiában magyarnak lenni” szóösszetételben milyen helye van állami, önkormányzati, kulturális intézményeknek, gyűjtőszóval: közintézményeknek. A nagy elosztó rendszerek szabályozása a kormánypárt dolga ellenzéki segédlettel és kritikával, a parlamenten kívüli, de erős regionális pártnak a helyi, megyei elosztórendszerek minőségét kell világosan megfogalmaznia. Az MKP eldöntheti, hogy regionális identitása mellett csak magyar párt akar-e lenni, vagy univerzálisan kisebbségi (ahogy anno szövetségi szinten az Együttélés fogalmazta meg magát).

E kérdésekre nem ma és nem is holnap reggel várja a választ a polgár. De legalább a pártra szavazóknak rövid időn belül meg kell tudniuk, foglalkozik-e ilyen kérdésekkel néhány tenni akaró aktivista, a párt (fizetett) apparátusa. Látniuk kell, hogy a párt nem koszorúra, koporsóra gyűjtöget, hanem erőt merít a következő megmérettetésre. Néhány apró jelzés már látható volt, de az önkormányzati választások előtt letisztult és védhető, kampányolható programmal kell előállnia. Az „érdemei elismerése mellett” kegyetlen szófordulat volt a pártállamban, ma itt az ideje, hogy a párt alapító atyáinak kijáró tisztelettel a párt ifjabb, dinamikusabb középvezetői köszönjék meg a nagy öregeknek, vegyék be őket tiszteletbeli pozíciókba, emeljenek előttük kalapot azért, amit jól csináltak, de magyarázzák el nekik: más szelek fújnak, más csapat kell most. Ha ez nem történik meg, fiúk, szóljatok, néhány centet a koszorúra összekaparni nem nagy ügy. De akkor valóban árulás történne – 110 ezer szavazat nyíltszíni elkótyavetyélése. Vagy sima átadása másnak.