Az MKP sárga lapja...

Felajánlotta lemondását a Magyar Koalíció Pártja nagyrőcei járási (Besztercebánya megye) elnökségének egyik tagja, Csolti Lajos. Aki vélhetően „bűnrészesnek” tartja magát a pártja által elszenvedett regionális vereségben. Lám, egy ember, aki nem fölfele mutogat, nem pártbeli ellenlábasai, holmi magyarfaló szlovákok meg a hálátlan, buta választók nyakába akarja varrni saját kudarcát. Nem hivatkozik a zord időjárásra, a kampány mondvacsinált hiányosságaira, hanem, egy civilizált politikushoz méltó módon, belenézett a tükörbe, kijelentvén: „...Teret kell adni a fiataloknak és azoknak, akik a maguk szakterületén egy-egy dologhoz jobban értenek, mint mi...” Sajnos, a legkevésbé sem biztos, hogy Csoltinak további vidéki követői lesznek. Nem divatos tájainkon az ilyesmi... Mert az állampárti rezsimben szocializálódott, régi-új helytartók hovatovább pontosan olyan kiskirályokként pöffeszkednek, mint valamikori bolsevik elődeik. Persze ezzel látni valóan leginkább önmaguk alatt vágják a fát. Nem beszélve az általuk reprezentált pártról...! A szombaton megtartott megyei választások enyhén szólva is felemás eredménye bizony erre vall. A siralmasan alacsony választási kedv épp ezért nem elsősorban a folyamatos nagypolitikai húzd meg, ereszd meg következménye, bár nyilván negatíve befolyásolhatta azt a nagypolitikai szennyes is. Sokkal inkább arról szóltak a hétvégi történések, hogy mára, sajnos, sok helyütt alkalmatlan, lusta, a helyi közösségekben egyre kevésbé becsült, bunkó törtetők kezében ragadtak ennek a jobb sorsra érdemes pártnak a vicinális gyeplői. Milyen egyéb, meggyőző magyarázat lenne arra, hogy például az eddigi MKP-bástyának számító Dunaszerdahelyi járásban a szó szoros értelmében le sem baltázták a választást az emberek? Nem sokkal különbek azonban a párt „kiküzdött” pozíciói a Komáromi, a Lévai, az Érsekújvári és a Nagymihályi járásban sem. Mindenképpen megérne hát egy misét, hogy vajon hányan és milyeneknek ismerik e térségekben azokat az eddigi megyei képviselőket, akik négy éven át ott rohadtak tétlenül – vagy éppen önérdekű csetepaték botrányhőseiként – a megyei parlamentekben!? Közben szemrebbenés nélkül fölmarkolták a mindenkori adófizetők biztosította gázsit... Ha így van, márpedig – a tisztelendő pozitív kivételek ellenére – minden hozzáférhető és látens információ ezt jelzi, vajon ki a fészkes fene tájékoztatta volna, és hogyan, a potenciális választókat arról, hogy mi értelme van számukra a megyei voksolásnak, a regionális politizálásnak általában? Nem beszélve a párton belüli – helyenként kétségkívül intenzíven dúló hatalmi nyomulás generálta – közismert botrányok, a piszkos, nyálas konfliktusokba torkolló pozícióharcok okozta nyilvánvaló károkról... Holott az MKP-nak történelmi esélye volt, és van még mindig, olyan szerepet játszani, amely pozitív mintaként szolgálhat akár Európa számára. Azzal, hogy miként érvényesíthetőek körültekintően, demokratikus eszközökkel egy-egy mérvadó politikai képviselettel rendelkező kisebbség érdekei! Ráadásul, a közismert történelmi okok miatt, egy folyamatosan gyanakvó többség közegében... A lehetőség persze még mindig adott e tekintetben is. Mert talán idejében jött ez a választási sárga lap... Amely viszont csak akkor váltható sikerre a jövőre esedékes parlamenti választásokon, ha többen lesznek Csolti Lajosok. Mindenekelőtt a párt vidéki, azaz valóban emberközeli struktúráiban.