Az együttműködés vége

Egyrészt a párt keresi az identitását. 2009-ben hangsúlyosan etnikumok feletti pártként jött létre, megkülönböztetve magát a Csáky-féle „nagyon magyar” MKP-tól – miközben valójában mostanáig magyar pártként működött, melyben jórészt csak mutatóba voltak szlovák politikusok. A magyar mellett a szlovák sajtó jó része is így könyvelte el a Hidat. A szlovák pillér volt a múltban is a párt egyik gyenge pontja: a 2010-es parlamenti választás előtt leszerződtetett OKS-es politikusok nem sokkal az új kormány felállása után külön utakon kezdtek járni, a 2012-es választás utáni kisebb távozási hullám is főként a szlovák regionális vezetőket érintette. A 2012-es választás előtt leigazolt Andrej Hrnčiar pedig a napokban jelentette be távozását a Híd frakciójából.

Visszatérve az ideológiai fonalhoz, már a pártalapítás utáni időszakban világosnak kellett lennie a Híd létrehozói számára, hogy hosszú távon nem lehet egy pártot a szlovák–magyar együttműködés ideájára – legyen az bármilyen nemes is – építeni. Ennél sokkal több kell: vagy egy ideológia mentén kell meghatározniuk magukat (bal, jobb, konzervatív, liberális), vagy etnikai jellegű pártként kell magukat definiálni.

Most egy köztes utat választottak: a polgári párt címke kicsit nehezen fogható meg, takarhat sok mindent, ám Lucia Žitňanská kijelentéseiből is úgy tűnik, egyfajta gyűjtőpártként a liberális térfélen próbálják megtalálni azt a választói tömeget, amellyel növelhetik a Híd potenciálját. Feltehetően csak óvatos irányváltással, nem hangsúlyos váltásként. Ahogy Žitňanská fogalmazott: az utóbbi időben minden új formáció konzervatív irányban tapogatózik, így űr maradt a liberális oldalon. (Zárójeles megjegyzésként tegyük hozzá: Žitňanská anno a KDH jelöltjeként került az igazságügyi államtitkári posztra, majd a nevében kereszténydemokrata SDKÚ alelnöke volt.)

A liberálisok felé kacsintással a Híd elvileg csak nyerhet: a párt magyar értelmiségi holdudvarában eddig is a liberálisok voltak többségben – akik csak hüledeztek, amikor Bugárék is aláírták a családvédelemről szóló KDH-s alkotmány-kiegészítést –, a szlovák térfélről pedig elvileg a liberálisok közül szerezhetik a legtöbb pluszszavazatot. Az más kérdés, hogy mennyire lesz kompatibilis az ideológiai irányváltás a Híd vezető politikusainak véleményével, közülük ugyanis – beleértve a pártelnököt – sokan konzervatív beállítottságúak. Végeredményben a címke átírása csak az első lépés: ha nem követik tartalmi lépések, a változtatás valóban láthatatlan marad.