Az EB és az Eb

Valamikor az volt az abszolút nagyképű, aki pisálás után a villanyoszlopot tette el, most pedig az, aki a sírhantot is Szőr Hentnek olvassa. Az abszolút viccek is tükrözik az idők változását. Ami azért nem olyan gyors, példa rá a több száz, aránylag jól fizetett, de betöltetlen eurohivatalnoki állás, amelyekre a fiataloknak úgy le kellett volna csapniuk, mint kacsa a nokedlire. Úgy látszik, kell két-három nemzedéknyi idő, amíg a társadalom kiheveri a nyelvi gettót. Ezért nem ítélem el a mindent elárasztó anglomániát, s még a vadhajtásokkal szemben is hajlamos vagyok a pozitív megközelítésre. Tulajdonképpen a Józsi győzött meg arról, hogy mégsem fejlődnek a dolgok olyan rossz irányba, amikor megkérdeztem tőle, számára ki a nambervan, Schröder vagy a Bush. Tudod, mondta, az én életemben csak egy némber van, s ravaszkásan hunyorított. Az elmúlt hetek legpozitívabb fejleménye, hogy a labdarúgók érettebbnek bizonyultak az europolitikusoknál. Aki nem vette volna észre: párhuzamosan kacskaringóztak egymás mellett az európai focigála és az európai alkotmány ügyei. Ez utóbbinál is folyt a számzsonglőrködés, s az eredmény: a nagy országok azt tudják megakadályozni, amit csak akarnak, ergó a kicsik csak azt tudják elérni, amit a nagyok akarnak. A bosszú édes volt: ha mi nem rúgunk labdába a brüsszeli EB-ben, ők sem rúgtak többé labdába a lisszaboni Eb-n. S amikor Chirac azt mondta, mindenki lehet EB-elnök, csak brit, ír, svéd, dán és a tíz új tagországból jött ember nem, a görögök bosszúból Chirac és negyvenmillió gall arcára fagyasztották a pökhendit. A mi görögjeink! Kész csoda, hogy nem magyar anya szülte őket! Vagy szlovák, cseh, lengyel, szlovén és máltai. Szókratész, Platón, Odüsszeusz és Zorba eddig is a miénk volt, most hozzáadjuk az aranyos tizenegyet. Bár a fene sem képes megtanulni a nevüket, s valljuk be: Aranycsapat csak egy volt... Az EU-nál tisztességesebb a foci, itt mégsem lehet előre leosztani minden lapot. Példa rá a portugálok, a nagy vesztesek. Veri őket a magyar sors. Elúszott az Eb-arany, s még elúszhat az EB-elnökség. Ez a Barroso! Azt mondta a németeknek meg a franciáknak, hogy nem oda Buda, amikor azok előre kiosztották maguknak a legfontosabb brüsszeli tárcákat. Mire az európai szocialisták közölték vele: Barroso, Barroso, nem vagy te egy Figo, téged ki lehet hagyni a keretből. A Nyunyóját neki, mondaná a Józsi. Bizony, ez a Barroso otthagyta a kormányfői bársonyszéket, még mielőtt beülhetett volna az EB-elnökibe. Figo csak annyit mozog és akkor, amennyit és amikor kell. Ez látszott Barroso arcán tegnap, amikor az Európai Parlamentben izzasztották. Mondhatnánk, az unió fontosabb a focinál. Soros György vagy Donald Trump erre azt felelné, az a fontos, amiben sok a pénz, s amiért a tömegek is oda vannak. Tuti, hogy a fociban is van annyi pénz, mint a brüsszeli hivatalnokok kezelte kasszában. No és a micsoda nők! Ugyan melyik uniós csúcs miatt riszáltak annyi csípőt, hasat, fellebbvalókat, mint az EB-n? Amikor a Nyunyó labdát kapott, nyunnyó nem maradt szárazon! Amikor a Chirac szót kap, Chiracné is kikapcsolja a tévét. Hát nem?