Az arrogancia diadala

Az, ami a mečiari vagy ficói és a „másik oldalon” állók harcát jellemzi, nem sima eszmei vagy véleménycsata. Vélemények, modellek ütköztetése Szlovákiában demokratikus kormányokban zajlik – ideológiai vita Sulík és Figel csatája, vitatéma lehet Mikloš vagy Mihál elképzelése a szociális rendszerekről, ütköztetve Iveta Radičová érveivel. Nem demokratikus és ideológiai vita van mečiari és ficói elképzelések és másoké között. Mečiar és Fico olyan politikai modellt képviselt (és fog is), amely a demokráciát, a szólás szabadságát, a vállalkozás szabadságát, a magántulajdont kérdőjelezik meg. Egy esetet kivéve: amikor saját magántulajdonukról van szó. Demokratikus vita, eszmék és modellek csörtéje nem jellemezheti a mai ellenzék és a kormánykoalíció viszonyát, a kettő diametrálisan más politikai értékrendet képvisel.

Fico be is perelhetne, hogyan merem kétségbe vonni az ő pártjának demokratikus voltát. Van egy-két érvem, felhozhatnám a Malina Hedvig-ügyet, a Rádiókommunikáció eltussolt privatizációját, a faliújságtendereket, a sajtótörvényt. Minderről nyájas olvasóink éppen elég tájékoztatást kaptak, mint ahogyan a faliújságon kiírt milliárdos tenderről és a széndioxid-kvóták botrányos eladásáról is.

Fico és koalíciós társai hatalmi arroganciájukat a távozás módjával bizonyítják. A választások éjszakája után minden józan választópolgár számára világos volt, hogy Robert Fico idén nem alakít kormányt. A kereszténydemokratákkal folytatott rituális táncokról világos volt, hogy csak az időhúzást szolgálják. Tisztességes, demokratikus kormány a választási kampány előtti hetektől hosszú távú, komoly állami beruházást, közbeszerzést, évekre meghatározó döntést nem hoz. Kormányoz és szabályoz, de a „nagy dolgokba” nem vág bele. Ha igen, máris arroganciával, betonozással, tisztességtelen szándékokkal vádolhatjuk. A kampány során már csak hosszú távú, korábban elkezdett projekteket illik szalagátvágással átadni (kampányutca, kampány-autópálya, kampánystrand stb.), de arra még demokratikus kormányoknál nem volt példa, hogy a választások és az új kormány hivatalba lépése közti időszakban generált közterhekre valaki a „tisztességes” szót használná. Ficóék az elmúlt két-három hét költekezésével mutatták meg: magasról tesznek az ország polgáraira, lenézik őket, buta szavazógépnek tartják a lakosságot, mert tömték a maguk és a haverok zsebét akkor, amikor hónapokig titkolták, hogy az államkasszát kiürítették.

Ha ezt a magatartást definiálni akarjuk, javaslom a lexikonokban megnézni, mit jelentenek a következő szavak: arrogancia, csalás, lopás, hazugság, telhetetlenség, harácsolás, hűtlen kezelés. Kedvenc kifejezésem, sajnos, nincs a szótárakban, így közzé adom: kanyhallóság. Nem kell körülírni, elég az elmúlt három év eseményeire visszagondolni.