Az ároktői példa és az igazságszolgáltatás lassan őrlő malmai

A javaslatot két héten belül szeretnék benyújtani, s mivel ők még a Smernél is jobb helyzetben kormányoznak, valószínűleg elfogadják. Két hét alatt szeretnének kvalifikált döntést hozni az egyik legfontosabb alapértékről, a személyi szabadságról, amit tán még a zimbabwei alkotmány is garantál. Talán már csak a politikai hírek iránt elkötelezetten érdeklődők és az MSZP megmaradt, fanatikus rajongói emlékeznek rá, hogy 2002-ben az MSZP Létbiztonság Jogbiztonság Közbiztonság szlogennel kampányolt, amelyet aztán fokozatosan háttérbe szorítottak, és jött Ron Werber kétségkívül hatékony piros dzsekis bohóckodása, meg a meggyespite-osztogatás. Akkor 13 évvel voltunk a rendszerváltás után, és az egyszeri MSZP szavazó számára nem jött át az egyébként nem rossz szlogen üzenete. A rendszerváltás után ugyanis a magyar (ide tetszőlegesen behelyettesíthető bármelyik, közép-európai posztszocialista ország) jogrend folyamatosan változott, így minden volt, csak jogbiztonság nem. Azóta eltelt újabb 11 év, a jogbiztonság akár ki is alakulhatott volna, bár a zsinórban végzett alaptörvény-módosítások nem ezt jelzik. És bizonyosan az sem befolyásolja pozitívan a jogbiztonságot, ha a törvényalkotás nem egy átgondolt folyamat, hanem ad hoc tevékenység eredménye. Persze, ilyenért nekünk sem kell a szomszédba mennünk, nem volt olyan régen, talán még emlékszünk rá, amikor azért kellett törvényt módosítani, hogy a szlovák alvilág rettegett vezére, Mikuláš Černák nehogy kiszabaduljon, és akkor ennek a kapkodó jogászkodásnak vélhetően össztársadalmi támogatottsága volt, ami Ároktő esetében is megvan. A banda ugyanis 70–80 éves embereket támadt meg és fosztott ki. Áldozataikat brutálisan bántalmazták, ketten belehaltak sérüléseikbe. Mivel a banda tagjai felett a bíróság négy év alatt sem tudott ítéletet hozni, házi őrizetbe kerültek, ahonnan ketten megszöktek (tegnap elkapták Rostás Henriket és Elemért). Már a banda szabadlábra kerülésekor elszabadultak az indulatok a magyar fórumokon és a közösségi médiában – joggal –, amit a fogolyszökés tovább fokozott. Hiszen nem két ministránsfiú lépett meg, aki megdézsmálta a perselypénzt… Választások jönnek. Az ároktői zsiványok brutalitása minden jóérzésű embert elborzaszt, főként azokat, akiknek vannak idős, egyedül élő rokonai, vagy ők maguk idősek és egyedül élők. Ha a Fidesz példát tudna velük statuálni, ezeket a szavazatokat a magáénak tudhatná. Abban bizonyosan össztársadalmi konszenzus uralkodik Magyarországon – és e sorok írója sem gondolja másként –, hogy aki nejlonzsákot húz idős emberek fejére, így kényszerítve őket, hogy öreg napjaikra félretett kis pénzüket átadják, az a börtönben rohadjon meg. A magyar igazságszolgáltatási rendszernek azonban volt négy éve rá, hogy jogerős ítéletet hozzon, de nem tette – és ezen a ponton több szlovák párhuzam is kínálkozik… Ad hoc megváltoztatni egy törvényt, amivel kvázi büntetéssé „léptetnek elő” egy kényszerintézkedést, persze sokkal egyszerűbb, mint az igazságszolgáltatási masinéria hatékonyságát fokozni úgy, hogy hasonlóra a jövőben ne kerülhessen sor.