Az állami média nyomora

A tévék és a rádiók, valamint a Fideszhez még jóval a management buy out-ja előtt simulékonyan igazodó privát TV2 belföldi hírei ugyanis egy, a magyarországihoz kísértetiesen hasonló, de attól alapvetően különböző ország csip-csup ügyeiről tudósítanak, ahol a nézőt-hallgatót lényegében nem teszik ki a politikai élet veszélyes forgatagának, hiszen semmi nem zavarhatja meg a Jó Hírek Minisztériumában született Központi Direktívát: a kormány teszi a dolgát, mindenki elégedettségére, az ellenzék pedig lényegénél fogva csak hőzöngeni tud, ezért annak, amit időnként kihőzöng magából, nem is igen lehet hírértéke.

Mindez nem elsősorban a választás előtti időszakra vonatkozik, de arra is, persze. Vasárnap az ország megint az urnákhoz járul, ehhez képest péntek délben, amikor e sorokat írom, a következő „eseményekről” tudósít az állami média egybevont hírportálja, a hirado.hu: „Mától adható: sok dolgozónak lehet nagy segítség az új juttatás”, „Rekordot döntött a kormányzati jogalkotás”, „Újabb stratégiai együttműködési megállapodást ír alá a kormány”, „Németh Lászlóné: Lehet és kell is támaszkodni a geotermikus energiára”, „Olcsóbb lett a gázolaj”, „Egymilliárdból épül csapadékvíz-elvezető hálózat hét beregi településen”, „Új közfoglalkoztatási programokat ismert el a belügyminiszter”, „Budapest és az agglomeráció 150 új busszal gazdagodik”. És ez így megy a lap aljáig.

Ön már most unja, igaz? Most képzelje el, az esti tévéhíradó, a rádió óránkénti hírműsorai ugyanezt, ugyanígy nyomják, képtelenség felbecsülni azoknak az idős polgártársainknak a számát, akik már nem élnek, mert halálra untatta őket a központilag vezérelt kormányzati agitprop. A mi pénzünkön. Ja, és külvilág, mint olyan, nem is igazán létezik, csak ha nagyon muszáj, és akkor is kritika nélkül kezelik a hírforrásokat, („orvlövészek lövik a rendvédelmi erők tagjait az egyik szálloda tetejéről” – hallhattuk a Majdanról, majd hivatalosan közölték, „A hírszerkesztőség nem fogalmazhat meg kritikát a különféle forrásokból beérkező beszámolókról”), leginkább azonban csak az MTI híreit szabad feldolgozni: amit az állami hírügynökség nem adott ki, az nincsen is.

Szerencsére azt azért megtudhattuk, hogy Kumin Ferenc helyettes államtitkár szerint „Alapvetően kiegyensúlyozott cikkek születnek a nemzetközi sajtóban a magyar választásokról”, ami jó hír, mert ha ő így látja, akkor az úgy is van, kit érdekel pl. az a nevetséges kanadai hírportál, amelyik szerint „szabad és tisztességtelen választás lesz Magyarországon”, mivel „A Fidesznek kedvez minden, ami a választáshoz tartozik, az újonnan kidolgozott választási rendszertől az intézményeken át a jogszabályokig.” Ez ráadásul nem is vélemény, hanem több intézet által is kielemzett és alátámasztott tény, amivel ők inkább nem traktálnák az adófizető polgárt, minek idegesítsék. Így aztán az állami médiából semmit nem tudunk meg az egész rothadó rendszerük hétköznapi mutyijairól, a kis kamupártok körüli jelentős csalásokról, a tömeges átjelentkezési ügyekről, vagy mondjuk Rogán Antal Fidesz-prominens egyre kínosabb vagyonosodási ügyéről.

Bocsánat, tévedtem: megtudunk ilyen hírt is. Amint az érintett cáfol. A szendvicselv alapján előbb jön a cáfolat, aztán a hír, majd utána néhány erősen véleményformáló, negatív mondat a hírt felkapó ellenzéki pártról. Magyarország ebben is jobban teljesít.

A szerző a hvg.hu publicistája, a Kapitalizmus blog szerkesztője