Az ablak ártatlan

A nő vadonatúj ablakon keresztül nézi a világot. Csodálatos dolog egy új ablak. Kiszűri a zajt, a hideget, meleget, mikor mit kell. Pedig ez csak kétkamrás. Kipárnázva finom, krémes szilikonhabbal, csillogva tekint a világra, és reménykedve, mert neki még minden új és szép. A nő puha ronggyal simogatja. Jól kezdődik az élet.

Az utcán emberek gyülekeznek. Lakógyűlés lesz. A nő utál oda járni, mert az mindig a korlátlan vágykitörések helyszíne. Most is. A házkezelő elmondja, hogy múlt évben nem volt nagyobb javítás, egy új cég olcsóbban irtja a patkányokat – de remélhetőleg effektíven, gondolja a nő, aki nem a férgeken spórolna –, a liftet csak kétszer rontották el, nem tervezett szemételhordás is csak háromszor volt, vagyis tavalyhoz képest ritkábban raktak ki valakik öreg bútort, vízköves vécécsészét, építési hulladékot a közös szemétlerakótérbe. Természetesen az éj vagy a hajnal leple alatt, mert ezt saját költségre kellene elszállítani. De ha lehet a közös pénzből?

Szóval kiderül, hogy van egy kis megtakarított pénz, ami a lakók befizetéseinek a maradékából jött össze – a nő 250 eurót fizet havonta, plusz a rezsi –, és a házkezelő okosan azt ajánlja, hogy ezt tartalékolják rosszabb időkre. Ekkor mint bősz méhek kaptárában, beindul a zsongás, a nőnek összeszorul a gyomra, mert tudja, hogy most... És már kiabál is egy fiatalember, aki az egyik lakást bérli, hogy kell kamera a liftbe. A nő megkérdezi tőle, hogy ő használ-e liftet, köztudott ugyanis, hogy az első emeleten lakik. Nem használ, de attól még kell. Minek? Hát máshol is van.

A házkezelő nem akar beavatkozni, ő is tudja, hogy a lakógyűlés a vágykitörések helyszíne, de minek strapálja magát, ő nem itt lakik, nem az ő pénzéről van szó. Legyen a kapu gombbal fentről nyitható, kiabál be valaki más. De két éve ezt a lehetőséget azért szüntettük meg, mondja az egyik őslakos, mert voltak, akik minden csengetésre kinyitották, anélkül, hogy tudták volna, kinek, és egy ilyen „becsusszanó” látogató fényes nappal kipakolta a kocsiteremből a bicikliket. Akkor legyen a fentről kaput kinyitó rendszer kamerás, kontráz egy másik ideiglenes lakásbérlő, akkor meg lehet nézni, kinek nyitunk kaput!

Aztán még kitalálják, hogy a szemétlerakóhoz is legyen kamera, és akkor meglátják, ki viszi ki a vízköves vécécsészét és társait. És mi lesz velük, megbüntetjük őket, vagy mi, kérdezi a nő. Ez most nem érdekes, egyébként meg majd jogásszal kell felszólítani az illetőt, akit rögzített a kamera. De a jogász is pénzbe kerül! Na és? Hisz van pénzünk!

A házkezelő rezignáltan legyint, majd megkérdezi, ki van ellene. A nő és az őslakos. A jelenlevő idősek, akik nem is hallják/értik, miről volt szó, és a gyakran változó bérlők nem tették fel a kezüket. Vagyis minden elfogadva.

A nő hazamegy, és mérgében megtörölgeti az ablakot. Finoman. Az nem tehet semmiről.