Az a bizonyos házasság előtti…

Idézem: „A pár életében egy játékos, pótolhatatlan korszak marad ki, ha házasság előtt szexuális kapcsolatot létesítenek. Az életben a felnőttség és a felelősségvállalás az intim kapcsolattal jelenik meg. Amennyiben egy pár tartózkodik az együttléttől a házasságig, akkor egy hallatlan szép, játékos és felhőtlen korszakkal ajándékozzák meg magukat.” Így vélekedik egy piarista atya a házasság előtti intimitásról.

Megmosolyogtató, de az önmegtartóztatás veszélyes lehet egy párkapcsolatban. Bizonyos egyházak úgy gondolják, hogy a házasságot követően fontos előrelépés a párnak az, hogy testi kapcsolatot létesítenek. Felelősséget vállalnak ezzel, és bizonyítják a hűségüket. Öröm, hogy végre egymáséi lehetnek. De mi történik akkor, ha az ott már nem működik? A házasság, avagy partnerség nagyon sokoldalú lehet. Viszont aki azt mondja, hogy a partnerség működhet intimitás nélkül, akkor az valahol ferdít. Amennyiben egy házasságban nincs meg a két fél szükségletének megfelelő intimus kapcsolat, akkor hiányérzet alakul ki, és az a viszony már nem az igazi. Itt most nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy félrelép az egyik fél, ha nem kapja meg a másiktól azt, amit, de nagy valószínűséggel a boldogtalanság fog uralkodni a kapcsolaton – akkor is, ha nem mondjuk ki. Jelen esetben nem a fejetlen szeretkezést és a fiatalok felelőtlen ágyból ágyba játékát kívánom jóváhagyni, hanem előtérbe szeretném helyezni azt a tényt, hogy a házasság előtti együttlét nem is biztos, hogy olyan rossz.

A világban már számtalan párkapcsolat ment tönkre azért, mert nem volt elég jó az a bizonyos együttlét. Nem működik, nem érzem jónak, kevés, vagy netán nem tud úgy kielégíteni, ahogy kell… Az elején még megbeszélik a felek, próbálnak rajta segíteni, keresik a közös hangot, de bizony számtalan alkalommal még így is zátonyra fut a testi kapcsolat. Mi következik ekkor? Jobb esetben párkapcsolati tanácsadó felkeresése, esetleg szexterapeuta, rosszabb esetben pedig félrelépés. Amennyiben a házasság köteléke előtt történnek mindezek, sőt még a gyerekvállalásra sem került sor, akkor azért a két fél „könnyebben” próbál túllépni a szituáción.

Az önmegtartóztatás szép dolog, viszont bele kell gondolnunk abba, hogy ha x ideig próbálkozunk egy párkapcsolattal, és az intimitást elkerüljük, akkor egy hatalmas kérdőjelet hagyunk el magunk mögött, ami akár rosszul is elsülhet. A házasságkötés után egy régebbi elvrendszerből fakadóan jön a gyermekvállalás és a közös célok megvalósítása. Egy kapcsolatban a megtermékenyítéshez és a gyermekvállaláshoz nem kell a felhőtlen intimitás. Tehát lehet az első néhány alkalom borzasztó, attól még megfoganhat a gyermek. Hosszú gyötrődés után viszont eljut a pár odáig, hogy nekik ez a része nem működik. Feltehetjük azt a kérdést, hogy akkor most így ők egy boldog, teljes házasságban élnek? Jót tesz a gyereknek, hogyha ezt megérzi a szülőkön?

A legtöbb esetben a rossz intim kapcsolat a félrelépéshez vezet, mert valószínűleg senki nem szeretne x évet leélni úgy, hogy nem tapasztalta meg a kiteljesedést. Más lett volna akkor, hogy ha megpróbálják az esküvő előtt? Rájönnek, hogy ez nem működik és hamarabb gondolkodnak el azon, hogy mi lett volna, ha…? Belevághatunk egy hosszú kapcsolatba (partnerségbe) úgy, hogy nem tudjuk, milyen lesz az intimitás?