Átverő show

Jogi szempontból tulajdonképpen minden rendben van. A jelölteknek ugyanis elég péntek éjfélig teljesíteniük azokat a feltételeket, amelyek révén indulhatnak az áprilisi köztársaságielnök-választáson. Mégis felháborító, amit elsősorban Rudolf Schuster és Vladimír Mečiar művel a polgárokkal. Hónapok óta csaknem mindenki előtt világos, hogy mindketten újra ácsingóznak az államfői posztra. Legfeljebb néhány csőlátású nyanya rágcsálja a körmét izgalmában, hogy a Nagy Ő elfogadja-e a párt jelölő közgyűlésének felkérését. Nem az ő érdeme, hanem a szlovák, magukat demokratikusnak kikiáltó kormánypárti politikusok bűne, hogy az exkormányfő esélyei most jobbak, mint öt évvel ezelőtt. Undorító iszapbirkózásaikkal, erkölcstelen parlamenti döntéseikkel újra helyzetbe hozták őt. Mi több: egyre valószínűbb, hogy Dzurinda és érdekcsoportja hatalommentésében odáig süllyedt, hogy háttéralkut kötött vele. Jelenleg ugyanis Mečiarék tartják életben a kisebbségbe szorult kabinetet és főleg a kormányfőt. Nyilván nem önzetlenül, habár tény az is, hogy a volt miniszterelnök minden eszközzel igyekszik elgáncsolni az előrehozott választásokért és a hatalomért lihegő Ficót.

Szánalmasak a jelenlegi államfő lépései is, aki először a szakszervezeti főmuftikkal rendezett cirkusszal akarta indítani aláírásgyűjtő akcióját. A szomorújáték akkor csapott át tragikomédiába, amikor kiderült, hogy törvénytelen a tüsténkedés, hiszen az elnök hivatalosan be sem jelentette indulási szándékát. Ezért Schuster egyik beosztottja a kommunistákat és a Smer képviselőit győzködte, hogy összekaparja a tizenöt támogató aláírást. Az alkotmány szerint a pártok fölött álló elnök ezzel újra kimutatta a foga fehérét: a fennkölt hazai és külföldi szólamok és az egyházi szertartásokon bemutatott alázatoskodások hamisaknak bizonyultak. Végképp kiderült, hogy kikkel cinkoskodik. Az elképesztően sok jelölt és önjelölt már amúgy is megcsúfolta az elnökválasztás társadalmi tekintélyét. Mečiar és Schuster pedig kiskorúsította a választópolgárokat, hiszen hónapok óta átveri őket. Mečiar és Schuster remélhetően végképp kipontozódott mindannyiunknál. Biztosra veszem, hogy többen járnak ugyanígy az elkövetkező hetekben, akik majd szirénhangjaikkal igyekeznek elkábítani bennünket. Azt viszont csak remélni lehet, hogy a szombat reggel nyilvánosságra kerülő hosszú listán akad majd legalább két-három olyan személy, aki méltó lehet a bizalmunkra.