Átalakulóban van az iraki gerillamozgalom átalakulóban van

Többféle ellenállást lehet megkülönböztetni, és a nemzetinek mondott (volt katonákból, baaszistákból álló) ellenállás is több csoportra bomlik–- mondja Vamid Omar Nazmi, a Bagdadi Egyetem politológiaprofesszora. Annak idején sokan kényszerültek belépni a Baasz pátba – emlékeztet –, később közülük egyesek iszlamistákká váltak, mások ma hazafinak tekintik magukat.

A merényletek többsége az amerikai erőket veszi célba, vagy a helyi rendőrőrsöket, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy eltántorítsa az irakiakat a megszállóval való együttműködéstől. Más akciók viszont –- mondják a szakértők – alig értelmezhetők, hacsak nem tekintendők a végrehajtó szándékaihoz mérten hibának.

Ebbe a kategóriába tartozik az a szerdai rakétatámadás, amely két embert megölt a bagdadi Adnán Hairallah kórházban vagy az a felismerhető célpont nélküli, autóba szerelt pokolgéppel végrehajtott támadás, amely három embert ölt meg ugyanaznap a fővárosban.

Hasonlóképpen: míg azon országok állampolgárainak az elrablása, amelyek részt vesznek a koalícióban, ezen államok távozását akarja kikényszeríteni, kevésbé világos a célja a kenyai, indiai és egyiptomi teherautó-sofőrök minapi elrablásának, minthogy e három ország nem állomásoztat katonai erőt Irakban.

Az emberrablók, akik magukat a Fekete Zászlóvivők néven említik, a hét ember kuvaiti munkaadójának kivonulását követelik, de Nazmi professzor és Haszni Abidi, egy genfi székhelyű kutatóközpont, a CERMAM vezetője megjegyzi, hogy bűnbandá k– hol gerillacsoportokkal együttműködve, hol azoktól függetlenül – egyre gyakrabban szállnak be az iraki káoszteremtésbe.

A csoport ismeretlen, mint ahogy korábban senki se hallott az egyiptomi diplomatát túszul ejtő Allah Oroszlánjairól.

Diá Rasuán egyiptomi elemző, az iszlámista mozgalmak szakértője szerint az utánzás és a lázadó csoportok megsokasodásának jelenségével állunk szemben, amit csak fokozott a Fülöp-szigeteki férfi túszul ejtői által elért siker, az, hogy a túsz életének megmentésére hazája – Washington haragjával dacolva– kivonta csapatait az arab országból. A csoportok, mozgalmak száma több tucatnyi, politikai színezetük számtalan – nacionalisták, baaszisták, iszlámisták, szunniták, síiták– , s lehetetlen egységes stratégiáról beszélni, mégha a célpontok gyakran közösek is – mondja az egyiptomi tudós.

Nézetét osztja a már idézett Abidi, aki hozzáfűzi, hogy egyes csoportok egymás ellen is küzdenek. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy adott esetben más lehet a célja az iráni szomszédnak és iraki elvbarátainak – egyes síita mozgalmaknak –, s megint más a baaszistáknak, akik Iránt örök ellenségként tartják számon.

A pártok és a fegyveres csoportok heves átalakuláson mennek keresztül, hiszen a jövő Irakja a tét. Abidi meggyőződése, hogy „az iraki választók emlékezni fognak a hazafiakra és az árulókra“. Szerinte az egyik nagyszabású szövetség a bukott rendszer katonái, továbbá a baaszisták és az új iszlámisták – szalafisták és dzsihádisták – között lehetséges.