Asztalra csapni végre

Az persze már egy ideje világos – nemcsak a helyieknek, hanem országosan is – hogy Šimko régóta szimpatizál Marián Kotleba pártjával, és magával a hetyke bajszú nagyfőnökkel is. Itt-ott együtt mosolyognak kerékpárút-átadókon, máskor egy színpadon szerepelnek menekültellenes rendezvényeken. Összeköti őket az is, hogy együtt fújnak a Smerre és Robert Ficóra – bár arról Šimko hajlamos elfeledkezni, hogy nem is olyan régen még Ivan Gašparovič választási csapatában is szerepet vállalt, Gašparovičról pedig tudjuk, hogy annak idején „gyakorlatilag a Smer tagja volt”. De hát kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda.

A rimaszombati polgármester tehát mindig érezte, mikor kell leszállni egy lóról, és felülni egy másikra. Ujjait most is a kor ütőerére tevé, és megértette lüktetéseit. Facebook-falán érdemes elidőzni egy kicsit, ha az embert érdeklik a manapság oly trendi alternatív tények, az orosz propagandagépezet szlovákiai működése vagy a helyi szélsőjobb legújabb agymenései. A rimaszombati polgármester úr meglehetősen aktív a közösségi hálón, jobb napjain akár egy féltucatnyit is posztol, legyen szó eltitkolt tényekről, vérszomjas migránshordákról, vagy épp arról, hogyan emelkedik Kotlebáék támogatottsága. Így tulajdonképpen teljesen természetes, hogy Kotlebáék taktikusan nála kopogtattak, amikor helyszínt kerestek a Tisót és a fasiszta szlovák bábállamot éltető gálájukhoz – Šimko ugyanis egy régiós központ vezetőjeként nyitja nekik az életteret már egy ideje.

Šimko úr egyelőre nem mutatkozik olyan gyenge akaratúnak, mint az érsekújvári Klein Ottokár, aki, miután a Soros véres sékeleitől megrészegedett liberálfasiszta sajtó nekiesett, lefújta Kotlebáék kultúrházba tervezett akcióit. Nem, Šimko úr szíve szerint nem engedné hogy a megyeelnök uraimék valamiféle csehóban szorongjanak. Ha a tágas parlamentben van helyük, akkor van helyük a rimaszombati kultúrházban is. S gyaníthatóan Šimko úr volt az, aki Primátor nicknévvel az egyik régiós portál vonatkozó cikke azzal kifacsart, érthetetlen érvvel védte Kotlebáék akcióját, hogy hát Rimaszombat zsidóságának és romáinak likvidálásában Tiso végül is nem is felelős, hiszen a város akkor Magyarországhoz tartozott... Šimko úron tehát semmi nem múlik, legfeljebb arcának megőrzése végett másra próbálja tolni a felelősséget, de ez nem változtat a tényen: Šimko úrnak nem ártana kézbe venni, és szorgalmasan forgatni egy Vidkun Quisling-életrajzot.

De azok is olvasgathatják Quisling történetét, akik a rimaszombati képviselő-testületben Šimko támogatói, köztük több magyar nemzetiségű városi képviselővel és egy alpolgármesterrel. Tisztáznunk kell, sokadjára: a fasizmus tisztességes – pláne kisebbségi – politikus számára nem elfogadható, semmilyen szinten, még akkor sem, ha valóban parlamenti képviselete van, ha választópolgárok egy csoportja támogatja. És ha arra kerül a sor, hogy ki kell állni ellene, nem elég, ha csak elhatárolódgatunk tőle, az legfeljebb a homokozóban ér valamit, nem más, mint gyenge sumákolás.