Amit a hóról tudni kell

Nem tudom felfogni, miért ér minket évről évre meglepetésként a hó. Pedig aki tanult egy kis földrajzot, az tudja, hogy a mérsékelt égöv egyik jellegzetessége a négy évszak változása. Azt is tudnia kell, hogy Szlovákia ebbe az éghajlati övezetbe tartozik. Az északi szélesség 47. és 49. foka között pedig már régóta decemberre, januárra és februárra a téli időjárás a jellemző. Télen pedig elő szokott fordulni, hogy a csapadék hó formájában hullik alá az égből. Egyik tulajdonsága az, hogy ha több esik belőle, ráadásul a hőméséklet fagypont alatt van, felhalmozódik, hótorlaszokat képez, és megnehezíti az előrejutást gyalogosnak, autósnak egyaránt. Van viszont egy ellenszere. A hóeke. Ez egy olyan vasból készült ferde, vagy ék alakú valami, ami jármű elé szerelve a hóakadályt az útról (két) oldalra tolja, felszabadítva az addig járhatatlan úttestet a járművek előtt. Ennyi az egész. De sajnos, tájainkon a hóeke ismeretlen fogalom. Pénzhiányra beszélik ki magukat azok, akiknek az utak karbantartása lenne a feladata. Ki tudja, talán a globális felmelegedésben bízva abban reménykednek, talán eljön az idő, hogy télen már nem hullik hó. Amíg eljön ez az idő, áthidaló megoldást kellene találni. Például nem ártana a sofőröket alaposan felkészíteni és megtanítani téli útviszonyokban, hóban vezetni. Ha ez sem megy, esetleg télen be kellene tiltani a személygépkocsik használatát. Sítalpon sokkal könnyebb az előrejutás, ráadásul egészséges is. Számomra mégis a legcsábítóbb megoldásnak a téli álom tűnik, amelyet országosan kellene elrendelni a téli hónapokra. A fentieket hirtelen felindulásból azután írtam, hogy a máskor öt percig tartó utat az autóbusz tegnap háromnegyed óra alatt teljesítette. Eközben pedig egyetlen hóekével és hóhányóval sem találkoztam.