Ami a rostámon fennakadt

Látszólagos nagyvonalúsággal fogadta több kormánypárti politikus a diákok keddi tüntetését. Robert Fico atyáskodva dicsérte meg őket, hogy már ilyen fiatalon érdeklődnek a közügyek iránt. Nem átallotta hozzátenni, hogy kormányának is szívügye a korrupció elleni harc. A demonstrálók követeléseit viszont elengedte a füle mellett. Azt azért tudatosíthatná minden kormánypárti politikus, hogy szirénhangjaikkal aligha tudják lefegyverezni a tüntetőket és az elégedetlen embereket. Fogadkozásokkal, Bašternák birodalmában végrehajtott kamu házkutatásokkal és a rendőrség egyéb figyelemelterelő próbálkozásaival semmiképpen. Érezhetően nő a feszültség a társadalomban, aminek újabb bizonyítéka, hogy két zöldfülű középiskolás internetes felhívására több ezer tüntető mozdul meg. Történelmi példákkal lehet igazolni, hogy rendszerint a fiatalok tüntetése jelentette azt a szikrát, amely lángra lobbantotta százezrek sokáig lappangó dühét. Így volt a bársonyos forradalom napjaiban, és így lehet most is.

Brüsszelt vagy Moszkvát?

Hovatovább oda fajul a helyzet, hogy aki bíráló szót merészel mondani a budapesti kabinetről, azt a lakájmédia és a kormányfő holdudvara kikiáltja Soros-bérencnek. Újabban azonban hallatják hangjukat olyan személyiségek is, akikről épeszű ember ezt nem állíthatja. Jeszenszky Géza értelmetlennek tartja az ún. nemzeti konzultációt, különösen az Állítsuk meg Brüsszelt! lózungot. A volt külügyminiszter rámutatott, Orbán Viktor sosem vétózott Brüsszelben, vagyis mindig rábólintott arra, amit aztán odahaza bírál. „Szegénységi bizonyítvány, ha valaki Brüsszelt Moszkvához hasonlítja, s azt hiszi, Putyin jobb, mint Merkel” – vélekedett az egykori diplomata. Drámai hangú nyílt levélben bírálta a Közép-európai Egyetem elleni törvényt és a kormányt Király Miklós, az ELTE tanszékvezető professzora, Orbán eddigi feltétlen híve: „Önöket már egyáltalán nem érdekli a felsőoktatás és a tudomány képviselőinek véleménye, csakazértis az ellenkezőjét teszik, mint amire kérik Önöket. Miniszterelnök Úr! Hol van a 2014-es választási győzelmet ünneplő beszédében emlegetett alázat? Alapvetően téves és rosszindulatú megközelítés, sőt, a szomorú tények és valóság előli menekülés, bírálatunkat a Soros-birodalom terjeszkedésének tulajdonítani. Kérem, fontolja meg érveinket, s ne rögtön a kellően kemény viszontválaszon és ellencsapáson gondolkodjon, hanem tegyen kísérletet eddigi politikájának mérlegelésére és megváltoztatására” – így a neves szakember. Értesülések szerint jövő héten Orbán felszólal az Európai Parlamentben. Kiderülhet, van-e még visszaút az uniós értékekhez.

Fanyalgók féligazságai

Két hír, melyek között látszólag nincs összefüggés. A bukaresti parlament megszavazta az RMDSZ indítványát, így azokon a településeken, ahol a magyarok számaránya eléri a 20%-ot vagy az 5000 főt, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményekben kötelesek magyarul beszélő dolgozókat alkalmazni. A jogszabály előírja a teljes körű anyanyelvű kommunikációt a kórház személyzete és a páciens között, továbbá az idős- és gyerekotthonokban is. Ilyen értelemben bővül az anya-nyelvhasználat lehetősége – mutat rá az RMDSZ közleménye. A másik esemény helyszíne a dunaszerdahelyi és a komáromi vasútállomás, ahol Érsek Árpád közlekedési miniszter jelenlétében ma kihelyezik a magyar helységnévtáblát. Miniszteri rendelet alapján sor kerül a vasúti megállók kétnyelvűsítésére. E két hírben annyi a közös, hogy ott is, itt is előjönnek a fanyalgók. A kolozsvári jogvédő csoport szerint nincs ok az ünneplésre, mert a törvénymódosítás nem teremt új nyelvi jogokat. Úgy vélik, elegendő lesz csupán egyetlen magyarul tudó ápolót alkalmazni. Nyilván akadnak nálunk is olyanok, akik azt hangoztatják, jogállamban a nemzetiségek lakta területeken normális a széles körű kétnyelvűség. Ebben igazuk van, de tudtommal a dél-szlovákiai vasútállomásokon az elmúlt évtizedekben nem voltak kétnyelvű feliratok. Elgondolkoztató az RMDSZ válasza is: „Az utóbbi években a visszaszorítás, korlátozás időszakát éltük meg. Ezért nagy lépés ez a mostani, még akkor is, ha egyeseknek kevésnek tűnik.”

Szilvássy József