Amerikai bírálat Romániának

A határozati javaslat „felszólítja Románia kormányát, hogy teljesítse kötelezettségét a volt kommunista hatalom által jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok méltányos, haladéktalan és igazságos visszaszolgáltatásában. 2140 ingatlant, köztük iskolákat, kórházakat, árvaházakat és egyéb jótékony célú intézményeket vettek el kommunizmus alatt a négy történelmi magyar egyháztól (római katolikus, református, evangélikus és unitárius), és a tényleges birtokbavételük csak 30 esetben történt meg.” Hasonlóképpen rámutat, hogy 1000 feletti a román kormány által birtokolt zsidó közösségi ingatlanok száma. Ezeket az ingatlanokat gyakran a tulajdonjog visszaadása ellenére is kormányzati intézmények használják, bérleti díj fizetése nélkül. A dokumentum szintén elmarasztalja a hatóságokat a görög-katolikus egyház jogainak visszaállításával kapcsolatban. A határozati javaslat tíz pontban fogalmazza meg a román kormánnyal szembeni elvárásokat. Ezek között szerepel a volt egyházi tulajdonban lévő mezőgazdasági és erdőterületek visszaadása, valamint a 2002-es egyházi restitúciós törvény módosítási javaslata is.

Felszólítja a román kormányt, „módosítsa a törvényt, hogy az tükrözze az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1997-es határozata által is szorgalmazott „restitutio in integrum” elvét, miszerint érvényesülnie kell a teljes tulajdonba helyezésnek és az ebből eredő tulajdonosi jogok gyakorlásának.” Hasonlóképpen kéri a javaslat, hogy 5 évről 1 évre csökkenjen az átmeneti idő, amíg közintézmények használhatják a papíron visszaszolgáltatott egyházi ingatlanokat, mielőtt azokat az egyházak ténylegesen tulajdonukba vennék. A határozati javaslat kitér a restitúciós törvényből kimaradt, lebontott egyházi ingatlanokra is, kárpótlást követelve az egyházak javára.

Ugyancsak a restitúciós törvény hiányosságaira keres jogorvoslatot az utolsó három intézkedési javaslat. Kéri, hogy „emeljék piaci értékre az egyházaknak fizetendő bérleti díjat, ha azok nem tudják azonnal birtokba venni ingatlanukat a törvény előírásai szerint, szüntessék meg azt a gyakorlatot, hogy anyagi kárpótlást követeljenek az egyházaktól az épületek 1940-es évekbeli elkobzása óta történt állami fenntartási és javítási költségek fedezésére”, valamint „kötelezzék a helyi kormányzati tisztviselőket és hatóságokat, hogy bocsássák az egyházak rendelkezésére a szükséges dokumentumokat, és működjenek együtt az egyházakkal a Különleges Restitúciós Bizottság döntéseinek végrehajtásában, valamint hagyjanak fel a restitúciós határozatok bírósági megtámadásával és végrehajtásuk megakadályozásával.”

A határozati javaslat nem az első eset arra, hogy az Egyesült Államok törvényhozása figyelmet szentel a kérdésnek. Az előző képviselőházi ciklusban Tom Tancredo képviselő kezdeményezett határozati javaslatot a romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, amelyet három képviselőtársával terjesztett be 2004 május 6-án. A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) és a Magyar Amerikai Koalíció mozgósításának eredményeként további 11 képviselő csatlakozott a határozati javaslathoz.

Az a tény, hogy a jelen határozati javaslat beterjesztője a térség elsőszámú szakértőjeként ismert Tom Lantos, a külügyi bizottság köztiszteletben álló demokrata elnöke, nagyobb súlyt és lehetőséget kölcsönöz a határozati javaslat népszerűsítésére és más képviselők csatlakozásának ösztönzésére. Tom Lantos képviselő már a NATO bővítését megelőző 2002 októberi kongresszusi vitában is bírálta Romániát és Szlovákiát a jogtalanul elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatásának lassúsága miatt. „Az Egyesült Államok a kisebbségekkel szembeni jó bánásmódot tekinti a demokratikus társadalom mércéjének,” zárta beszédét akkor a képviselő.