Aki magyar, veszélyes?

Elképesztő, de minimum furcsa szlovákiai fenomén, hogy egy nemzetközileg támogatott, független civil szervezet vagy annak munkatársa is, képes etnikai uszítás gyanújába keveredni. Konkrétan, a Transparency Internacional Slovensko (TIS) elnevezésű szervezetről van szó, amely, a többi között, a közpénzek megítélésének feltételeit és módját hivatott monitorozni. Különös tekintettel az esetleges korrupció motiválta részrehajlások vizsgálatára.

Egészen biztosan nem véletlen, hogy a szóban forgó szervezet egyik munkatársa, Emília Sičáková-Beblavá, vonatkozó „kutatásainak eredményeit” a szlovák napi sajtó legalább akkora terjedelemben pertraktálta tegnap, mint azokat a koholmányokat, amelyeket Simon Zsolt nyakába akartak varrni a minap... E „kutatások” ugyanis egy újabb „magyar politikus”, Miklós László, a környezetvédelmi tárca vezetőjének tevékenységét próbálják meg kikezdeni. Egy Sičáková-Beblavá által készített statisztikai kimutatás szerint a környezetvédelmi minisztérium által kezelt, ún. environmentális alapból, – a szóban forgó pénzforrásból a kistelepülések környezetvédelmi beruházásait támogatja az állam – több mint 16(!) százalékkal nagyobb arányban részesültek a „magyarok által lakott” települések (913 megítélt pályázatból 266 „magyar falu” lett kedvezményezett), mint amennyi „számarányuk szerint járna” nekik... A vonatkozó végkövetkeztetés szerint mindez az „etnikai alapú protekcionizmus gyanúját keltheti...! Mármost, békeidőben, vagyis kampányidőszakon kívül, némi fanyar mosollyal megállapíthatnánk a buzgó „referentka” kutatásairól, hogy mindössze némi nemzeti vagy holmi mentális kielégítetlenség okán adhatta a fejét egy ilyen átlátszó számmisztikai zsonglőrködésre és végkövetkeztetésre. Mivel azonban kampány van, vélhetően célirányos megbízást teljesít! Ami szakmai szempontból vaskos melléfogás, de mindenképpen több, mint trehányság. Mert a szlovák többségű társadalomban megint az etnikai gyűlölködés úgy-ahogy szunnyadó parazsát szíthatja! A végeredmény tekintetében sajnos ugyanez a helyzet akkor is, ha csak a saját, nem létező szakállára provokál a hölgy. Annál is inkább, mert szervezetében vélhetően már akkor is végeztek hasonló vizsgálatokat, amidőn hat éven át Vladimír Mečiar regnált itt. Akkor bezzeg senkinek nem jutott eszébe azon szörnyülködni, hogy „a magyar települések” legfeljebb szitokszót kaptak kormányuktól, nem pediglen pénzt! Tehát, ha esetleg igazak is az elhivatott „etnostatisztikus” állításai, akkor sem történt más az MKP kormányzásának ideje alatt, mint hogy ellensúlyozták azt a nyilvánvaló hátrányt, amelyet a dél-szlovákiai kistelepülések szenvedtek el anno, az északiakkal szemben. Etnikai alapon! Ha tehát hallgatott volna a TIS embere, akkor bölcs maradt volna! Amint a központi szlovák sajtó illetékes munkatársai is. Egyébként meg, igen nagyot tévednek a szlovák térfél közéleti szereplői – ha már etnikai alapon vizsgálódunk –, hogy képesek ilyesmivel ártani a MKP-nak. Hiszen az egyre szaporodó etnikai indíttatású manipulációk hovatovább arra késztetik lehetséges választóit, hogy a november 26-i megyei választásokon a lehető legtöbben és megint önvédelmi alapon legyenek kénytelenek politikusaikra szavazni...!