Ajándék helyett

Azt mondja az egyik sógornőm – kezdte Bandika szipogva –, hogy idén nem adnak egymásnak ajándékot, vagyis hogy adnak, de nem egymásnak, hanem a hajléktalanoknak. Merthogy saját maguknak úgy is megvesznek minden vackot az év során, és ha a hajléktalannak adják egyik-másik vagyontárgyukat, örömet is okoznak, a bolygó jövőjét is figyelembe veszik, ráadásul több helyük lesz otthon. Nem tudom, miből gondolják egyesek – hörpintett a smaragdszínű mentalikőrbe Ervin –, hogy amit ők kegyeletteljesen oda akarnak ajándékozni valakinek, azzal automatikusan örömet is szereznek. Mert oké, hogy számomra fontos például a nagymamám 1963-as gyártású mosógépe, de ha rászánom magam és odaajándékozom valakinek, attól még nem biztos, hogy az illető annak örülni fog. Vagy adhatok én plazmatévét egy hajléktalannak például, de mire megy vele, ha nem tudja áramforráshoz csatlakoztatni, hiszen nincs háza.

Igaz, nagyon igaz, bólintott Bandika. Majd kifejtette, hogy az értetlen reakciók ellenére jó döntésnek gondolja, hogy az MSZP Karácsony Gergelyt indítja jövőre miniszterelnök-jelöltnek a magyar országgyűlési választáson. Politikáról egy szót sem, főleg az ünnepek előtt és alatt! – hajtotta fel a mentalikőrt Ervin! De hiszen ez a Gergely maga a Karácsony! – érvelt Bandika, majd bejelentette, hogy náluk idén kartonpapírból készül a karácsonyfa. Az meg hogy létezik? Ervin zavarában rendelt még egy zöld felest. Nem akarjuk már bántani a fákat – kezdte Bandika. Régen kimentünk a határba, oszt kivágtuk. Később megvettük a lerakatból a faluban. Utána az Ikeából hozattunk a fiamékkal, mert ha januárban visszaviszi, a fele árát levásárolhatja. Utána cserepeset vettünk, hogy majd kiültetjük, de a hőmérséklet-ingadozás megölte. Nem is emlékszünk már rájuk, csak arra, hogy mindegyiknél összevesztünk, miközben próbáltam beleékelni a fát az állványba. Hol az egyik feléről volt ferde, hol a másikról. Katasztrófa az egész. Most meg lesz valami újrahasznosított kartonból összerakott hipszter stílusú minimalista faalak, oszt rá lehet aggatni ugyanazt, mint eddig. Mert hát azért egyszer csak elfogy az a sok fenyőfa. Nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy kimerítjük természeti erőforrásainkat. Bandika szerint ez a visszafogott ünnepi magatartás jelentheti a fenyőfás karácsonyok végét. Kár, pedig szép hagyomány, jegyezte meg zöldülő tekintettel Ervin. Nem olyan régi, csak a 19. században terjedt el nálunk, egyébként idegen, német hatás, vágott vissza Bandika. A magyarok régen kerecsensólymot röptettek napfordulókor, és milyen jól tették!

Ükunokáink mit fognak röptetni száz év múlva? – kérdezte Ervin. Valószínűleg drónt, karácsonyi villogókkal. Addigra már az is kimegy a divatból, és régi hagyományként fognak rá tekinteni, legyintett Bandika, majd ittak még egy-egy mentalikőrt, és ünnepi hangulatban hazabotorkáltak.