Acsarkodás Erdélyben

Vitát váltott ki Erdélyben a kolozsvári Szabadságban megjelent összeállítás, amelynek középpontjában a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) működése körüli visszásságok állnak.

A lap megszólaltatta a magyar kormányzat képviselőit (Gémesi Ferenc szakállamtitkárt és Zilahi Lászlót, a magyar kormány képviselőjét a Sapientia Alapítvány kuratóriumában), az egyetem vezetőit (Kató Bélát, a Sapientia Alapítvány elnökét és Dávid Lászlót, az egyetem rektorát), továbbá a hallgatói önkormányzat elnökét és külön kommentárban foglalta össze az intézményről 2004-ben és 2007-ben készített auditálások konklúzióit.

Eszerint a Sapientiát 93-95 százalékos arányban finanszírozza a magyar költségvetés (2000 és 2008 között összesen csaknem 14 milliárd forinttal), de nem valósult meg az alapító okiratban vállalt követelmény, hogy az intézmény fenntartásába az alapító erdélyi egyházak és az erdélyi magyar közösség is részt vállaljanak, s hogy abba a vállalkozókat is bevonják. Sőt, az egyházak „a magyar állam pénzén vásárolt és/vagy felújított ingatlanjaikat is busás bérek ellenében adták ki az egyetemnek, azaz szintén a magyar államnak”, s az egyetem irányításában résztvevő egyházi vezetők kiemelt összegeket vettek fel kuratóriumi tagságukért.

A Szabadság szerint az auditorok megállapították, hogy „a döntéshozatal rendszere kritikán aluli, hiányzik a felelősségvállalás, nincs stratégiai tervezés, ellenben érdekösszefonódás, nepotizmus, kompetencia-hiány tapasztalható, és figyelmen kívül hagyták a minőségi szempontokat”, szerződések maradtak lezáratlanul, az elszámolások elhúzódtak. Az egyetem bankszámlákon kamatoztatta az el nem költött pénzeket, a román állam által visszatérített áfából, ötletszerűen és pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt. A kommentár szóvá teszi, hogy a demokratikus egyetemvezetési elveket számon kérőket ellehetetlenítették.

A lapnak adott interjúban Gémesi elmondta: a magyar kormány fő célja az intézmény akkreditálása, a négy helyszín (Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Csíkszereda) közti vetélkedések megszüntetése, az intézmény egységes és minőségi működtetése, a meggondolatlanságot tükröző szakduplázások megszüntetése, az egyetemvezetés átalakítása. Szerinte „sem az intézményi struktúra, sem a működés nem hatékony”, „az elmúlt években megkérdőjelezhető szakmai alapon indultak el fejlesztések, de menedzsmenti oldalról sem átgondolt módon”, mintha a cél nem az egységes egyetem, hanem „négy önálló kiskirályság” megteremtése lett volna, és a pénzügyekkel kapcsolatosan „sajátos dolgok derültek ki”. Gémesi hangsúlyozta: miközben Magyarország továbbra is erőteljesen támogatja az intézmény fenntartását, az egyetemnek évente 5 százalékkal kell emelnie saját bevételeinek arányát, hogy „ez a hányad 2011-re érje el a működési költségek 25 százalékát”.

A szakállamtitkár szerint az oktatás minőségével is vannak gondok. Úgy vélte, az EMTE esetében, a „normális magánegyetem” gyakorlatától eltérően, „sajátos konstrukció jött létre: mindenki mindenről dönthetett, csak a finanszírozó nem dönthetett semmiről”. „Magánintézmény létesült, de nem azokkal a mű?ködési normákkal és elvekkel, amelyek szerint egy ilyen intézmény működni szokott, hanem megfejelve egy belső politikai játszmával, a történelmi magyar egyházak képviseletével az RMDSZ-szel szembeni meccsben”.A különinterjúkban megszólaló egyetemi vezetők elmondták: amikor az egyetem elindult, az átlagos romániai tanári bérek másfélszeresét fizette. Mára ezek csökkentek, ám a magyar költségvetési támogatás csak a működtetésre elegendő, a fejlesztésekhez idén 400 millió forint hiányzik, s hogy annak idején az egyetem azért vásárolt kolozsvári telkeket, mert azok „nagyon olcsók voltak”, így ezek eladásából ma tovább fejleszthetik az intézmény csíkszeredai részlegét.

A lap által közöltek az egyetemvezetés felháborodását váltották ki. Kató Béla és Dávid László terjedelmes írásban ismertette kifogásait, amelyek azonban kizárólag a Szabadság kommentárját vették célba, anélkül azonban, hogy a budapesti illetékesek által a lapban megfogalmazottakra reflektáljanak. A Szabadság által lehozott válaszban az érintettek leszögezték: nem állították, hogy a magyar kormány megszegte az Orbán-kabinet ígéretét azáltal, hogy nem támogatja évente kétmilliárd forinttal a Sapientiát; az alapítvány nyolcéves története során egyetlen épületvásárlás sem történt a finanszírozó beleegyezése nélkül. Rámutattak: az egyetemnek bérbe adott épületeikért az erdélyi egyházak igen alacsony béreket kérnek, ezzel támogatva az intézményt, s pontosítottak, hogy a Szabadság-cikkben szereplő egyházi vezetők által kapott juttatások nem nettó, hanem bruttó összegek.

Az egyetem vezetői elismerték, hogy előfordultak „kisebb-nagyobb rendellenességek, hibák”, azonban egyik sem személyes haszonszerzésről szólt, hanem eljárásbeli bakikról – ezeket belső vizsgálattal feltárták, a kuratórium tudomásul vette őket. Kató és Dávid szerint a korábbi auditálások során „feltárt problémák legnagyobb részét a rendszer kiküszöbölte”, s ma már az egyetemet jegyzik a romániai felsőoktatási intézmények tudományos tevékenységét felmérő szaklistán.

Valóban megérett a helyzet, hogy az erdélyi magyar társadalom elgondolkodjon a Sapientia egyetem jövőjéről, így például fejlődési irányáról, a finanszírozásáról, újabb források bevonásának a lehetőségeiről, vagy az intézmény és a Babes-Bolyai egyetem kapcsolatáról, a meglevő képzési párhuzamosságok megszüntetéséről - mondta Gémesi Ferenc szakállamtitkár. Ezt Gémesi szerint indokolná az is, hogy a Sapientia rosszul menedzselt intézménynek tetszik, s a múltban valóban érthetetlen és megfontolatlan fejlesztéseknek lehettünk tanúi. A támogatási pénzek útja sem elég szabályozott, átlátható még. A szakállamtitkár szerint a mostani egyetemi vezetésben megvan a jószándék a változtatásra, kevesebb lett a gond is, mint korábban volt. A fő kérdés viszont változatlanul az: hogyan lehet versenyképesebbé tenni az ott szerzett diplomákat?

Magáról a Szabadság hasábjain kibontakozott vitáról Gémesi Ferenc úgy vélekedik, hogy ez rossz irányba látszik fordulni. A jövőről, az érdemi gondokról való véleménycsere helyett ugyanis a polémia az érintett újságíró „feljelentgetésébe” csapott át. „Nem lehet ilyen helyzetbe hozni egy tényfeltáró újságírót, csak azért, mert közzéteszi a birtokába jutott adatokat, információkat, egyben pedig kizárni egy olyan párbeszédből, amely az egész erdélyi magyar közösség ügye” – hangsúlyozta. Az államtitkár csodálkozásának adott hangot amiatt is, hogy az egyetem vezetése lényegében védelmébe vette elődei hibáit. (nol.hu)