24 szép évet adott a kajakozás Csipes Tamarának

S akkor még hátra volt egy nem éppen rövid záróünnepség, ahol ő volt a magyar küldöttség egyik zászlóvivője, a hazaút az Aranygéppel, majd a szurkolók (és az újságírók) rohama hétfőn a Puskás-szoborparkban, szintén nem kevés színpadon való ácsorgással. „Elég fárasztó volt ott is és itt is. Az olimpián kemény időrend volt, három napon át döntőztem pihenőnap nélkül, azért már megéreztem, hogy nem ugyanúgy regenerálódok, mint huszonévesen. De nagyon jól helytálltam. Inkább az utóbbi szereplések a nehezebbek” – mosolygott lapunk kérdésére Csipes. A magyar kajakosok legeredményesebbjeként, három érmet szerezve sem áll fenn semmilyen kötelezettsége négyesbeli társai felé. „Mi azok vagyunk, akik felemelik egymást, nem, akik megpróbálják lenyomni” – mondta a 34 éves sportoló arról, el kell-e vinnie süteményezni a többieket. 

Aztán persze komolyabb dolgokról is beszélt az Új Szónak.

„Nincs sorrendem a három párizsi érem között, mert mindegyik mögött ugyanannyi munka volt. Mind a három számban (K1 500 m, K2 500 m, K4 500 m) úgy érzem, hogy valahol felülmúltuk önmagunkat. Többet értem el az olimpián, mint reméltem – jegyezte meg, hozzátéve, a sokat emlegetett, verseny előtti éjjel megálmodott öngyilkos taktika a négyesben egy teljesen új húzás volt részéről. – Nem, még sosem alkalmaztuk eddig. Azért is neveztem öngyilkosnak, mert nem szerencsés, de úgy éreztem, hogy annyira fókuszban vannak a lányok, hogy ez most bejöhet. Megbeszéltük a stábbal, és belevágtunk.”

Az, hogy befejezi a kajakozást, viszont egy régóta megfontolt döntés volt részéről. „Verseny közben nem jutott eszembe, de előtte lepörgött, hogy szép 24 évem volt. 11 éves korom óta csinálom ezt, sokat tanultam, és az lettem, aki szerettem volna lenni mindig. Nagyon sokat adott nekem a kajakozás, nem is tudnék valamit kiemelni belőle, mert egy nagy csomag, amit a sporttól kaptam – összegzett Csipes, akitől azért megkérdeztük, teljesen kizárt-e, hogy Gazsó Alinda Dóra, Fojt Sára és Pupp Noémi rábeszéljék a folytatásra. – Soha ne mondd, hogy soha, de így, hogy két napja szálltam ki a hajóból, eléggé kizártnak érzem.”