Abszolút szilveszter

Illene legalább ilyenkor, szilveszterkor, óévbúcsúztatóként valami örömkönnyfakasztó durranósat, vidámat, humorosat mondani, írni. Hiszen egész évben úgyis volt annyi nyűg a nyakunkon – gond, bánat, tragédia, természeti és légi katasztrófa, miegymás... hát most kellene úgy istenigazából felengedni és dőlni a nevetéstől. De nem tudom, miért, ebben a megállíthatatlan hószakadásban csak egyetlen humoros dolog jutott eszembe; Szegeden a tanárképző főiskola egyik elmés, nagy tudású professzora mondta valamelyik klasszikus irodalmi mű alkotójának zsenialitását dicsérve, hogy: „Az emberek olyanok, mint a krumpli. A földben van a java.” Tetszett e megállapítás, ám most rádöbbentem, hogy volt professzoromnak nincs teljesen igaza, mivel a hasonlat egy kicsit sántít. Vannak azért még idefent is nagy koponyák, akik újfent és újfent bizonyítják, hogy az ihlet teljességgel korlátlan. Az emberi elme már megint kipattintott valami újat, valami dörgedelmes, fene nagy csodát: az abszolút szilveszter ötletét. Úgyhogy nesze neki, vigadjunk, durrogtassuk a különféle pirotechnikai termékeket, fújjuk torokszakadtunkig a papírtrombitát, tekerjük csuklódagadásig a kereplőt, és kerekedjünk fel, látogassunk el abba a szállodába, amelynek munkatársai azt ígérik, náluk egy tökéletes, abszolút szilveszteri hétvégében lehet része bárkinek! A minden kényelemmel ellátott lakosztályaikban saját edzőterem található, s a vendégeknek korlátlan mennyiségben szolgálnak fel pezsgőt és kaviárt. Arról nem is beszélve, hogy a lakók rendelkezésére bocsátanak egy limuzint, természetesen sofőrrel. Ott aztán a szilveszter esti-éjszakai szórakozással sem lesz gondja a vendégnek: a szálloda biztosítja az alkalomhoz illő gyémánt nyakéket és karkötőt, amelyeket – ha viselőjének tetszenek, magával viheti. Áldom az eszét az abszolút szilveszter ötletadójának, és aranyba foglalom a nevét: a mögöttünk lévő hét szűkös esztendő után ugyanis ezt a csekélyke kis luxust igazán megérdemeljük! De meg ám! Az a gyanúm azonban, hogy erről néhányan megint lecsúsztunk. Előbb ugyanis a minden abszolút abszolútját, az abszolút bérezést kellene egy hasonlóan csillogó elmének feltalálnia, hogy le tudjuk gombolni azt a hárommillió dollárt, amennyit az abszolút szilveszter kóstál. Nem baj, majd jövőre... Különben is, szédülök a limuzinban.

Ugyanez a tanárom mesélt egy sztorit is. A legény bálba készül, kicicomázza magát, indul nagy vehemenciával, amikor az anyja figyelmeztetőn és fegyelmezőn utána szól: aztán vigyázz, fiam, ne vedeld a bort, mértékkel igyál. Úgy lesz, anyám – válaszol a legény –, mivelhogy a liter is mérték. Legyen így az új esztendőben: bort, búzát és békességet csak mértékkel. De nagygyal, a legnagyobbal kívánjunk és kapjunk.