A vulgáris oldal

Sokan hangsúlyozták, a Kotleba- és Kollár-szavazókat meg kell érteni, nagyrészt protestszavazók, akiknek elegük van az évtizedek óta irányító, tehetetlen, hazug, álnok bandából, az úgynevezett „profi politikusokból”. Azt is kimutatták azonban, hogy Kotleba elsősorban a legfiatalabb választók körében tarolt, és ez már egy kicsit más irányba viheti az értelmezés útját: ezeknek a fiatal választóknak aligha lehet még elegük a „profi politikusokból”, hiszen még soha nem adták nekik a szavazatukat. Más okokat is lehet keresni a háttérben. A választáson a vulgarizmus, az obszcenitás, az otrombaság és a bulvár győzedelmeskedett, a par excellence bóvli bejelentkezett, és meghódította a választók szívét. Egy ilyen irracionális, érzelmi alapú választás azt valószínűsíti, hogy a társadalom jelentős része úgy irányítja az életét, mintha egy szappanopera vagy egy valóságshow hőse lenne. Teljesen ránk szakadt a bulvár az elmúlt években, és nem épültek ki a védekező mechanizmusok, túlságosan felgyorsult a tempó, és mi nem kaptunk észbe, néztük tovább az egészet, mintha csak egy fotelben ülnénk. Most éppen beszavaztunk néhány nagyon érdekes karaktert a villába, mert az eddigi műsor nem volt elég szórakoztató. Az összes párt, amely ezeken a választásokon megerősödött, vulgáris, bulváros viselkedésének köszönhette sikerét: Kotleba harcos agresszivitása, Kollár tarkabarka felszínessége, Sulík pattogós-odamondogató kiállása, Matovič harsány közönségessége – mind a bulvárhősök „erényei”. Komoly, észérveket felsorakoztató, diplomatikus politikus nem rúgott labdába, mert a választók jelentős része az ilyet láthatóan képtelen értelmezni mint jelenséget, és inkább elfordul tőle. Talán némileg megnyugtatóan hathat, hogy a magyar választó ez esetben nem képezi le az átlagos szlovákiai választót: erre utalhat, hogy az MKP bulvárosság felé erősen hajló, érzelmi alapú, a közéleti obszcenitás egyik vezető képviselőjének számító Nógrádit bevető kampánya nem vált be, a magyar választók ezrével fordultak el az MKP-tól is. Másrészt sokukat nem szólította meg a Híd ugyan racionalitást tükröző, de fontos kérdésekben (Smer-együttműködés) maszatolós kommunikációja sem. A választások legmarkánsabb szavazói egy olyan új politikai kommunikációra szavaztak, amelynek alapja már nem az olcsó populizmus. Az olcsó populizmus művelői (leginkább nyilván a Smer) keveseknek osztottak sokat, sokaknak keveset, a nagy eszméket pedig kitették a kirakatba, de ezzel véget is ért a politikájuk. Az „új hullám” teljesen más jellegű: vulgarizmusa nem populista célokat szolgál, hanem nagyon is komolyan gondolja saját lényének megvalósítását. Kotleba jelszavai mögött valószínűleg nem(csak) a meggazdagodási szándék vagy saját mecénásainak előtérbe helyezése húzódik, hanem valóban radikális, demokráciaellenes változtatásokat akar végrehajtani (anélkül, hogy tisztában lenne ennek következményeivel); Kollárról is nehéz volna feltételezni, hogy pénzszerzési célokból lépett be a politikába, motivációja sokkal inkább a végtelen önimádat lehet. A populisták Patyomkin-falvakat építenek, a vulgárpolitikusoknak azonban „elveik” vannak, és nem félnek használni azokat. Nem biztos, hogy sokat segítene egy előrehozott választás, de legalább megbizonyosodnánk róla: egy csúnya politikai baleset történt március 5-én, vagy tényleg hosszú távra kell berendezkednünk ebben a radikálisan újszerű világban. Ami azonban biztos: ha „normális” kormány alakul valamikor a közeljövőben, legfőbb célkitűzése nem lehet más, mint megteremteni a közeget egy kritikusabban gondolkodó új generáció számára.