A visegrádi négyek levele Tony Blairhez

A négy vezető politikus a tagországok és a teljes unió számára kulcsfontosságúnak tartja, hogy megállapodás jöjjön létre a 2007-től 2013-ig terjedő időszak pénzügyi perspektívájáról. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a levelet.

„A következő hetekben a történelemmel lesz randevúnk. Célunk, hogy elfogadjuk a kibővített Európai Unió pénzügyi perspektíváját. Bízunk abban, hogy továbbra is számíthatunk az Egyesült Királyság elkötelezett magatartására éppen úgy, ahogy a csatlakozás előtti időszakban. A hidegháború vége óta mindig is az Egyesült Királyság volt az EU kibővítésének egyik legerősebb támogatója. A csatlakozási tárgyalások az előző Egyesült Királysági elnökség alatt indultak meg 1998 márciusában. Az Egyesült Királyság nemcsak támogatta a közép- és kelet-európai új demokráciákat, de közvetve és közvetlenül is hozzájárult ahhoz, hogy sikerrel csatlakozzanak az Európai Unióhoz. Ugyanakkor nemcsak nagy várakozással, de növekvő aggodalommal tekintünk az Európai Tanács következő ülése elé. Kulcsfontosságú a tagországok és a teljes Unió számára, hogy megállapodás jöjjön létre a 2007-től 2013-ig terjedő időszak pénzügyi perspektívájáról. Mindannyiunk számára fontos és szükségszerű, hogy értsük, milyen célokat kell követnünk, és ezek eléréséhez milyen erőfeszítéseket kívánunk tenni. Az Unió működőképességének és kohéziójának fenntartása valamennyi tagország közös érdeke és felelőssége, az újonnan csatlakozott országok számára azonban fokozott jelentősége is van. 2004. május 1-je Európa életében történelmi pillanat, az akkor csatlakozó országok életében pedig sorsforduló volt. Ezt a pillanatot azonban hosszú felkészülés előzte meg, és még hosszabb beilleszkedés követi. Beilleszkedésünk és az egységes Európa sikere egyaránt azon múlik, hogy az Európai Unió mennyire képes hatékonyan működni a közeljövőben. Az Európai Unió 2007 és 2013 közötti pénzügyi perspektívája alapvető feltétele annak, hogy közös politikánk tervezhető és stabil legyen. Ez kínál alapot az új tagországok számára ahhoz, hogy előkészítsék és megvalósítsák fejlesztési terveiket. Arra számítunk, hogy az új költségvetésnek erősítenie kell a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást, ösztönöznie kell a versenyképességet, és támogatnia kell a strukturális reformokat a tagországokban. A decemberi megállapodás hiányában késedelmet szenvednének az egyre komolyabb kihívásokra adandó válaszok, csökkennének nemcsak az EU új tagjainak felzárkózási esélyei, de ambíciói is, a megegyezés hiánya pedig aláásná az egymás iránti bizalmat, és azt a ma még szilárd meggyőződést, hogy a kibővített EU tagjai képesek megállapodásra jutni. Mi más kínálhatna nagyobb tartalékot Európa számára a versenyképesség növelésének területén, mint a társadalmi és regionális diszparitások kezelése a kohéziós politika segítségével? Az Európai Unió erőforrásait az új tagországok az infrastruktúra fejlesztésére, az innováció és a humántőke erősítésére kívánják felhasználni, így válaszolva a XXI. század elején az EU előtt álló egyik legnagyobb kihívásra. Júniusban, a brüsszeli tárgyalások során közel jártunk a megállapodáshoz. Néhány tagország kritikus volt azzal az indítvánnyal szemben, amit akkor az asztalra tettünk. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy semmilyen kritika nem illette az új tagországok számára tervezett kohéziós forrásokat. Azóta újabb ötletek merültek fel, de mi azt a nézetet osztjuk, hogy a szolidaritás elvének továbbra is alapvető pillérnek kell megmaradnia az Európai Unióban. Mindazonáltal alapvetően fontos, hogy – új megoldások keresésekor – ne veszítsük el a politikai fókuszt, aminek lényege, hogy az új tagországoknak azonos esélyt biztosítsunk a felzárkózásra, hogy ugyanolyan sikeresek lehessenek, mint a kohéziós politika korábbi haszonélvezői. ĺgy lehet Európát valóban egységessé és erősebbé tenni mind gazdaságilag, mind politikailag. Számunkra magas a tét. Az Európai Tanács decemberi sikere vagy kudarca választ ad majd arra az alapvető kérdésre, hogy vajon meg tudunk-e felelni a legutóbbi bővítés elvárásainak. Az Egyesült Királyság mindig is az Unió kibővítésének szószólója volt. Mi mindig nagyra értékeltük ezt. Bátorítónak ítéljük, hogy az Egyesült Királysági elnökség nyilván tudatában van azon felelősségének, hogy a bővítés sikeres legyen. Ha a 2007–2013-as pénzügyi perspektíváról létrejön a megállapodás, az nagy lendületet adhat minden tagországnak ahhoz, hogy a Hampton Court-i találkozó szellemének megfelelően dolgozzon együtt Európa modernizációjáért.

Mikuláš Dzurinda, Szlovákia, Gyurcsány Ferenc, Magyarország, Kazimierz Marcinkiewicz, Lengyelország, Jiří Paroubek, Cseh Köztársaság.” (MTI)