A világpiaci szint

Az Új Szó szeptember 20-ig számában „Októberben elmarad a gázáremelés” cikkben ez a mondat is napvilágot látott. „Az árakat fokozatosan emelni kell, a világpiaci szinthez kell igazítani”. Pár héttel ezelőtt ugyancsak arról volt szó, hogy a környező országokkal szemben nálunk a legalacsonyabb a benzin ára, s ezért felfelé kell, hogy íveljen. A többi áruk és szolgáltatások árának folyamatos emeléséről már nem is beszélek (nyírás a borbélynál a valamikori 7 korona helyett mostan már 40-50 korona), hiszen erről mindenki tud (nagypolitikusokon kívül). Nos, minden terhelést az átlag és szegénypolgár, az adóját rendesen és idejében fizető ember visel. A milliárdosok és milliomosok, a több tíz vagy százezer korona havi fizetésűeket gyomrai és erszényei ezt nem érzik. S a tragédia itt folytatódik. Ha ugyanis nálunk arról tartanak előadást az „illetékesek” fejtágításunk céljából, hogy a gázárának emelését a világpiaci szinthez kell igazítani, hogy a benzinnek az árát a szomszédos országok szintjére kell emelni, akkor miért nem mondják és nem teszik azt, hogy a béreket és nyugdíjakat nálunk szintén a világ szintjéhez, a szomszédos országokhoz kell arányosítani. A parasztésszel gondolkozók logikája ezt mondja. Tessék elképzelni, hogy egy férfi megjelenne a nyilvánosság előtt olyan nadrágban, amelynek egyik szára rövid, a másik pedig hosszú volna. Értelemszerűen ezeket egy szintre kellene hozni – vagy rövidre, vagy hosszúra. S ezt kell tenni akkor, ha csak valamit – a kiadásokat – akarunk a világpiaci szinthez alkalmazni, a béreket és nyugdíjakat viszont meghagyjuk. Valaki annak idején azt mondta – gondolkodom, tehát vagyok. Ezek szerint a mi fejeseink nincsenek, hiszen nem gondolkodnak.

Iván Sándor

Kassa