A vád titokzatos tárgya

Egyébként mindenki számára világos volt, hogy a hét és fél éves tortúrának kizárólag per lehet a vége, csak az elnökválasztást kellett megvárni.

Még azt sem mondhatjuk, hogy sokáig várakoztattak, mindössze három nap telt el a voksok összeszámlálása óta, és már elő is vették a fiókból a vaskos aktát.

Akkor sem végződött volna másként a dolog, ha történetesen Robert Ficónak hívnák a következő köztársasági elnököt, mert Robert Ficónak hívták azt is, aki hét és fél évvel ezelőtt az egészet elkezdte. Emlékezzünk csak vissza: ez a keserű abszurd tulajdonképpen nem a 2006. augusztus 25-i támadásról szól, pedig az volna a lényeg. Ma mégsem kérdezi senki, kik, miért és kinek az utasítására verték meg Hedviget, ez feledésbe merült, csak a következménnyel foglalkoznak. Mintha az egész ügy 2006. szeptember 12-én kezdődött volna, amikor Robert Fico és Robert Kaliňák kiállt a kamerák elé Hedvig blúzával, hogy ország-világ előtt kihirdessék: a támadás meg sem történt, a diáklány találta ki az egészet. Hogy mit talált ki, azt nem részletezték, és azóta sem derült ki, pedig senkit nem lehet úgy megvádolni, pláne perbe fogni, hogy tételesen fel ne sorolnák, mikor melyik cselekedetével vagy kijelentésével sértett törvényt. Pontosabban a büntető perrendtartás szerint nem lehet – a szlovákiai valóságban igen. Ilyen körülmények között nem volt nehéz dolga a főügyészségnek, sem konkrétumok, sem a törvény tisztelete nem kötötte a kezét, mégis hét és fél évig kereste a bizonyítékokat Hedvig ellen. Egy főügyész, két vizsgálatot vezető ügyész és két orvos szakértő is kicserélődött, mire sok korrekció után megszületett a perirat, de most sem tudjuk, mi a döntő érv a perbe fogás mellett. Ma már nem is ez a lényeg, a politikai megrendelésre született döntéseknél egyébként sem a valóság súlya, hanem a hatalom ereje számít.

Hogy miért pont egy ártatlan, kétgyermekes anyával szemben fitogtatja az erejét a szlovák igazságszolgáltatás, amikor milliárdokat elcsalókat és alvilági alakokat hagy futni, az már más kérdés, és csak pszichiáter tudná megválaszolni. Mi csak sejthetjük, hogy az egetverő politikusi egóval és a legalantasabb emberi gyűlölettel függ össze.

Az áldozat tehát bíróság elé áll, és ahelyett, hogy neki szolgáltatnának igazságot, védekezni kényszerül. Ne ringassa magát illúziókba senki, ez a per nem a tények feltárásáról fog szólni, nem nyújt esélyt arra, hogy Hedvig végre tisztázza magát, még csak azt sem lesz hivatott igazolni, hogy állam és polgár egyforma eséllyel áll a bíróság előtt. Látszatra itt már nem adnak, miért is tennék, amikor épp semmilyen kampány nincs. A fals, magyarbarát hangnem amúgy sem jött be, a következő választások előtt majd nyilván az ellenkezőjével próbálkoznak. Addigra talán el is ítélik Hedviget – mindnyájunk okulására.