A törvény illata

Jahnátek családi kapcsolatai valóban nem érnek annyit, hogy további papír- és nyomdafestékköltségek árán bizonygassuk, ami az első pillanattól világos, a megoldás pedig minimum a lemondás. Nemazért, mert törvényt sértett volna – bár ez is kiderülhet még –, hanem azért, mert cinikusan beleröhög a választók képébe, és ez akkor is bűn, ha a választói nagykanállal eszik, amit mond, és mindent megbocsátanak neki. Sőt, ez esetben még nagyobb az általa elkövetett bűn, mert hatalmat tájékozatlanságra és a közügyek iránti érdektelenségre építeni nemcsak csúnya kitolás, hanem a jövendő nemzedékek tisztességes életének megakadályozása. Ugye, nem is kell különösebb szociológiai, statisztikai, vagy akár pszichológiai műveltség, hogy megértsük, kicsi hazánkban a tolvajok, ügyeskedők, valamennyiünket meglopók miért szerepelnek celeblistákon, s miért állnak a társadalmi elismertség csúcsain. Mert mit lát a gyalogpolgár? Ha nem lopsz, amikor lehetőséged van rá, hülye vagy, mert magadat lopod meg. Ha kulizol, hogy netán a középosztályban, vagy a magasabb középosztályban érezhesd magad, te vagy a hülye, mert az ügyesebbje teniszezik vagy sörözget, amikor te még húzod az igát. Ha az általad végzett munka rendben van, ha a rád bízott közpénzt nem tekinted prédának, senki, de senki nem veregeti meg a válladat. Ezt látja az egyszeri polgár, s az evolúció átírhatatlan szabályai szerint alkalmazkodik a környezethez. Cinikus, önző lesz, szolidaritása a minimumra csökken, együttérzése nulla, s minden döntését kizárólagos érdekeinek veti alá.  Egyszerűbb és érthetőbb nyelvre fordítva: ha majd Jahnátek miniszter megöregszik, és esetleg majd egyszer egyedül, ismeretlen bácsiként utazik a villamoson, ahol suhancok szedik ki zsebéből az értékeit, jobb esetben leköpdösik, roszszabb esetben lerúgják a veséjét, nem fogja érteni, vajon honnan ez az agresszivitás? Hol tanulták ezt a kölykök? S talán akkor majd eszébe jut, bár kétlem, hogy valaha a társadalmi elithez tartozott és példát mutatott. Őés sok-sok olyan társa, akinek a politika a meggazdagodás és a cinikus hatalomgyakorlás színtere volt. Lehet ma pöffeszkedve hatalmat gyakorolni, de annak ára van. Lehet, hogy ezt az árat nem Jahnátek fizeti meg, de a társadalom biztosan.  Közügyeket irányítani nem uralkodás, hanem szolgálat. Tudom, naiv frázis. De olyan országokban, ahol a hatalom csak a csókosokról, urambátyámviszonyokról, pénzről, kontraszelektív karrierekről szól, a társadalom lassan, de biztosan elszegényedik, kilátástalanságában agresszívvé válik. És az ilyen ország csak nagyon lassan, újabb generációkat feláldozva válhat élhető hellyé. A szegénység, a kilátástalanság, a vele járó kosz és rendezetlenség pedig bűzlik. Közszolgaként identitásválságban szenvedő hatalmas uraimék, nos, ez a törvény illata, íze. Vagy inkább az önök jogértelmezésének orrfacsaró bűze.