A szükséges rossz

Az ügynökökkel tele van a nép hócipője. Az esténként, szombat délelőtt felbukkanó vagy akár a vasárnapi tyúklevesbe belecsöngető jólöltözött fiatalembereket sok helyen úgy penderítik ki, mint egykor Jehova tanúit. Pedig a kötelező gépjármű-biztosítást egyetlen autótulajdonos sem úszhatja meg, és kevesen tudatosítják, mennyivel jobb odahaza, papucsban meghallgatni a feltételeket és megkötni a biztosítást, mint december utolsó hetében órákig sorban állni. Ez nem ijesztgetés akar lenni: egy biztosítás megkötése az ügynökök szerint minimum tíz percbe telik, értetlenkedő ügyfél esetében akár húsz percig is eltarthat, tehát elég, ha négyen állnak majd előttünk abban a bizonyos sorban. Ugyanezek az ügynökök panaszkodták el, hogy kis hazánkban lassan ismeretlen fogalom lesz a kölcsönös bizalom. Előfordult, hogy saját szomszédai hallgatták végig illedelmesen az ügynök mondókáját, majd másnap elballagtak a nevezett biztosítóba, és beálltak a sorba, azaz inkább ott kötöttek szerződést, mintsem pénzt adjanak egy „idegennek”. A piacon eddig egyeduralkodó Szlovák Biztosító nem fél a konkurenciától, negyven százaléknyit szeretne kanyarítani az összügyfélszámból. Feltételeik nem jobbak és nem rosszabbak a többiekénél, tulajdonképpen mind a nyolc versenytárs hasonló „termékeket” kínál. Ebben a helyzetben csodát tehet egy jól kitalált reklámszlogen, egy ismert színész megjelenése a kép- ernyőn, és a már említett illedelmes ügynökök. Hallhattunk persze agresszív, a végsőkig kitartó, hittérítő-típusokról is, akik nem és nem értik meg, hogy a polgár már megkötötte a biztosítást. Egy délután folyamán akár négyen is bekopoghatnak az autótulajdonoshoz, tiszta Amerika, ha nehéz is megszokni. Ám ami első blikkre molesztálásnak tűnhet, nem biztos, hogy az. Gondoljunk csak a decemberi sorbanállás rémísztő lehetőségére. Talán a végén még hálásak is leszünk annak, aki esőben-szélben teszi dolgát, és türelmesen válaszolgat minden kérdésünkre…