A szó

LOVÁSZ ATTILA

Huszonöt éve a politikai marketing pőrére egyszerűsített megfogalmazásaival igyekszik egy-egy párt megszerezni a maga választórétegét. A jelszavakba tömörített üzenetek módszerében akad még társa is: a fogyasztói piac. Szlogenek tömkelegét sorolhatnánk fel az elmúlt évekből, s ha kihagynánk a szó szerint ostoba üzeneteket, még a szellemes és találó leegyszerűsítésekben is megtalálnánk a lényeget: az egymondatos üzenetek saját ostobaságunkat használják fel. Bevesszük, mint hal a csalit. Politikai marketingszövegek képezik társasági és kocsmai viták tárgyát, akadémiainak látszó hevülettel csapnak össze diskurzusok során kategóriák, megnevezések, címkék, hovatovább már nem is vitát, hanem csak párhuzamos – azaz egymás melletti – elbeszéléseket gerjesztve. Legfontosabb elemük a jelző, amely az esetek nagy többségében már köszönő viszonyban sincs eredeti jelentésével. Jobb esetben a tejesen ostoba, hibás szóhasználat kerül elő – ez ellen még lehet magyarázattal harcolni –, rosszabbik esetben a szó, a fogalom devalválódik.

Kiragadva néhányat példaként: ugyan kinek mit mond ma olyan kifejezés, mint a szociális, mi az, hogy népjóléti, tudásalapú, polgári, közjó, lakossági akarat, jobboldal, baloldal, konzervatív, szocialista, liberális, népi, urbánus, többségi, demokratikus, piacgazdaság, szabadság, jog, képviselet és képviselő. Vajon melyik szavaknak adnánk pozitív vagy negatív konnotációt, és – itt jön a lényeg – melyiket tudnánk helyesen értelmezni, netán definiálni. (A wiki használata nem ér – már csak azért sem, mert ott is találunk olyan, de olyan megfogalmazásokat, amelyekért tisztességes akadémiai környezetben a kinézés a legenyhébb büntetés.)

Nos, olvasom a napi olvasnivalómat, s ráakadok Ferenc pápa legutóbbi üzenetére. Az egyházfő megtanulta a modern kor kommunikációs szabályait, többek közt tudja, hogy Mózes óta egyáltalán nem változott az elménk, nagyon szeretjük, ha pontokban, bekezdésekben, intelmekben kapjuk meg az adagot. Így Ferenc pápa is összegrundolt 10 pontot, nem a Tízparancsolat helyett, annál komolyabban veszi hivatását, hanem kiegészítésként. S beszél nekünk arról, mi a boldog élet titka. Az első mondat, az első ige, az első gondolat, amelyet megoszt velünk: Élni és élni hagyni! Még a kocsmai politológia magas fokú művelői is látják, nem más ez, mint a Leben, und leben lassen, a liberalizmus legelső mondata. A szabadelvűség leggyakrabban használt üzeneteinek egyike a katolikus egyházfő tízpontos üzenetében a legelső helyen. Van még néhány lélegzetelállító mondat (pl. a vallási toleranciára vonatkozó, ami már szinte doktrínaváltás), de az biztos, Ferenc pápa nagyon jól tudta, milyen mondatot ír le, és azt milyen eszmei irányzattal azonosítja a közbeszéd. Nem zavarta. Feltehetően azért, mert nem azt nézte, mivel azonosítják az üzenetet, hanem azt, hogy mit jelent. Oly ritka hozzáállás manapság. Követésére buzdítanék szerény eszközeimmel.