A szlovák médiaművész

Van ez a Desperado művésznevű alak, aki minden valószínűség szerint a huszonegyedik századi szlovák médiasztár-prototípusa. Bizonyára tudják, kiről beszélek, hiszen még én is mindent tudok róla, pedig összesen kétszer tíz percre kukkantottam be a „villába”. Tudom, hogy odabent igencsak szította a hangulatot, hogy meglátogatta a „halott anyja”, és hogy remek nyelvérzékkel, vagy inkább pszichológiai érzékkel nevét Rigóról Riccóra olaszosította. Az egész kitalációt, Desperado egész eddigi munkásságát zseniálisnak tartottam, mert általa azt kapta a valóságshow, ez az álságos, manipulatív, hazug tévés műfaj, amit megérdemelt. A dolog akkor kezdett idegesíteni, amikor megláttam a fickó egészségügyi kártyáján a „Mgr.” titulust. Desperado azzal védekezett, hogy véletlenségből eleve így nyomták a kezébe a kártyát, és nem tiltakozott, mivel így hamarabb kapott munkát. Nem tudom, indult-e már eljárás ellene okirat-hamisítás miatt, mindenesetre ez már nemcsak a csatorna, hanem az állami illetékesek számára is tanulságos lehet. Egyenes adásba került ki, hogy hiba van a rendszerben, hogy ezek szerint bárki bármilyen titulust ingyér a neve elé biggyeszthet, anélkül, hogy annak rendje s módja szerint diplomát vásárolna a feketepiacon. A média ekkor már csak Desperádóval foglalkozott, ami megtetszett a konkurens csatornának, és gyorsan be akarták rakni hősünket a másik villába. A nem létező jókai rokonság vélhetően ekkor sokallt be, és életveszélyesen megfenyegették olasz földijüket, aki a beköltözés napján ijedtében köddé vált, talán csak azért, hogy másnap ismét vezető hírként előkerülhessen. Ekkorra már köztudott volt, hogy menedzseriroda és ügyvédi iroda képviseli őt, azaz a társadalom más szférái is látnak benne üzletet. Tegnap pedig már azt hallottam, hogy egy szponzorcég jóvoltából Afrikába repül üdülni. ĺgy kell ezt csinálni, hümmögtem elismerően. Pillanatnyilag azon gondolkodom, elég lesz-e a „PhDr.” a nevem elé, vagy meg se álljak a „CSc.”-ig...