A szexi cserkészlányok és a léghajó

A nyitónap délutánja a pikáns szexuális fetisizmus jegyében telt. Egyházügyi tudósítónk ugyanis Hugh Hefner megelevenedett álmába csöppent bele a cserkészek rönkváránál, a Nagyszínpadtól egy nyíllövésnyire. Military hangulatú ujjatlan pólót viselő, illetve bikinis, szexuálisan túlfűtött cserkésznők uralták ugyanis a terepet. Barely legal korú, formás cserkésznők, természetesen, középkorú rajparancsnokot egyet sem láttunk. Valójában a fiúk is úgy néztek ki, mintha egyszerre rajonganának Szent Imre hercegért és a drum and bass-ért. A rönkvár szó pikáns mellékzöngéi miatt az idei Sziget egyik kellemes meglepetésének tippeljük a cserkészvárat. Hare passtartó Gyors terepfelmérésünk következő állomása a krisnás sátor volt, ahol elégedetten konstatáltuk, hogy az íztelen kásaszerű ételek mesterei az ősi tanítást zökkenőmentesen hangolják össze a modern kor divatáramlataival. A krisnás boltocska slágerterméke ugyanis a gouranga feliratú passtartó (vagy ha tetszik mobiltelefon-nyakbaakasztó) szíj, diszkós-pszichedelikus színekben. A Világzenei színpad felé lépdelve röviden megálltunk a pálinkás bódénál, ahol éppen össz-skandináv punkmegbeszélés zajlott. Barakonyi fotóriporterrel először röviden megborzongtunk az erősen felső-középosztálybeli pálinkaárak láttán (négy cent gyártótól és fajtától függően 450-900 forint, de a jellemző ár a 600-900 közötti) aztán gyors gégemozdulattal leteszteltük Szicsek úr hasas butykosban prezentált szilváját és körtéjét, majd megállapodtunk abban, hogy ez tízből hat és feles volt. (A szóvicc nem volt szándékos! A szerk.) Megtettünk úgy ötven métert a főútvonalon és az osztályzatot gyorsan nyolcasra javítottuk, majd a pálinkamámor hatására elkutyagoltunk az ősmagyar gabonatermékeket áruló standig, a Világzenei színpad mellé, és vásároltunk tíz deka Zsanna-Manna nevű mérsékelten édes, de rengeteg magot és gyümölcsöt tartalmazó izét, ami finom. Éppen azon gondolkodtam, hogy az ősmagyarok tényleg kedvelték és használták-e a kókuszt és a paradiót, amikor elértünk a Magic Mirrors sátor tájára és megláttuk a boltot, ahol bárki vásárolhat aránylag nagy hatótávolságú halálos fegyvert, ha elszámolnivalója lenne a Die Arzte tagjaival. Halálos fegyver A gyilkos eszköz az ősmagyar reflexíj a hozzávaló nyílvesszőkkel, ami a kedves és beszédes eladófiú szerint simán végez egy emberrel. Miután minden tudhatót megtudtunk az ősmagyar fegyver szerkezetéről (harmincezer forint körüli összegért vihető egy 35 fontos példány, bármit is jelentsen ez), és meg is feszítettük az állatbelek helyett kevlárból sodort ideget (nem is kell olyan erősen húzni), a Csónakház felé indultunk tovább, ami arról híres, hogy itt kapni azt az energiaitalt és azt a kólát, amit a Szigeten máshol nem. A nyitónapi gogogörl-bemutató sajnálatos módon az első pofára esett német turistalány után határozatlan időre felfüggesztődik, így az überhétköznapi divatbemutató helyett kénytelenek vagyunk a pólójukon sörért, borért, kakaóskuglófért, lutraalbumért szexet ajánló tizenévesek felhozatalával elütni az időt. Szédülés plusz kondenzvíz "Szörnyű érzés lehet lezuhanni még 4 méter magasból is" - mondta Barbi, a Velvet munkatársa, aki Lukács Tankcsapda László iránt tanúsított őszinte együttérzésében arra vetemedett, hogy a Nagyszínpad közelében elhelyezett ballon segítségével 15 méter magasra emelkedjen. "Félelmetes és instabil, az ember csupasz vállára felváltva csöpög a hideg és a forró kondenz víz, tehát cáfolom a Velvet Lukács-cikk szavazógépében látható eredményt, miszerint a legveszélyesebb dolog a világon a nő." Gyors felmérő körünkbe még egy zenei esemény is belefért, amennyiben kedvencün színpadunk, a Talentum előtt belehallgattunk a Sunscreen koncertjébe, akik olyan zenét játszanak, mintha stadionban tennék, nem pedig tizenhárom egyelőre csak mérsékelten mérgezett tébláboló előtt. Néha lassú és kellemesen összevissza, néha gyors és kemény, néha meg kis híján gördeszkás, de szerencsére nem vagyunk popzenei szakírók. Ezután gyorsan visszatekeredtünk a Nagyszínpad mögötti backstage-be, hogy minél hamarabb megoszthassuk Önökkel az első benyomásokat. Egyelőre hiába szemezünk kihívóan a Ballantines-hostessekkel, vélhetően a napszemüveg és a hátrányos dőlésszög miatt nem környékezik meg fokozatosan illuminálódó csapatunkat sajtóbarát akcióikkal. Nem akarunk a Sziget Vitray Tamásai lenni, ezért az első délután alapján trendekről egy szót sem, a legdurvább fejek mindesetre még a bokrok mélyén melegítenek. Annyi biztos, egyelőre több a hostess, mint a vendég.