A szamár is ló

Mikuláš Dzurinda tegnap este nyugodtan hátradőlhetett foteljében. A miniszterelnök bebizonyította, hogy a Szabad Fórum képviselői nélkül is képes egy reformcsomag elindításához megszerezni a képviselők szavazatainak többségét. Bár még csak a második olvasatba való utalásról döntöttek a honatyák, az egész reform tárgyalása pedig csak ősszel folytatódik, mégis mérföldkőről van szó, hiszen mikor, ha nem most lehetett volna jól megszorongatni a koalíciót.

Bármennyire is szidják a koalíciós partnerek és az ellenzék a kormányfőt, el kell ismerni, hogy bár nyilván kompromisszumok árán, de sikerült biztosítania a többséget. Ezután lehet elvi vitát kezdeni arról, hogy teljesítette-e az SDKÚ és az ANO a másik két koalíciós partner felszólítását, hogy szerezzék vissza a kormánytöbbséget a parlamentben, mivel ők vesztették el. Nyilván sokkal kényelmesebb lenne biztos 76 kormánypárti képviselővel irányítani az országot. De ha nincs ló, jó a szamár is elven meg kellene elégedni azzal, hogy nincs 76 ellenzéki képviselő, viszont ha kell, a kormány javaslataihoz be lehet gyűjteni 76 szavazatot. Ezáltal a Szabad Fórum kezd leértékelődni, hiszen már nem ők tűnnek a mérleg nyelvének, s majd feltételeket szabhatnak a kormányfőnek.

Ezt érzékelte a hétvégén Ivan Šimko is, aki már akkor beismerte, nem szabad saját korábbi kijelentéseik foglyává válni, így személy szerint ő már nem zárkózik el attól, hogy mégis egy Dzurinda-vezette kormányba térjenek vissza. De ahogy múlik az idő, egyre csökken jelentőségük. Azt, hogy mennyire segít vagy árt az egész koalíciónak a szavazatvadászat, még nem tudni. Az is valószínű, hogy a többi koalíciós partnernek jobb, hogy a miniszterelnök most nem az oszd meg és uralkodj elvet követi, mint pár hónappal ezelőtt, biztos többséggel a háta mögött, hanem minden egyes szavazatért meg kell küzdenie. Egyelőre azt se tudni, hogy mit ígérnek, s egyáltalán ígérnek-e valamit a függetlenek szavazataiért. De a rendszer beindulni látszik.