A Smer-lista nem, csak Fico számít

A Smer már a most záruló megbízatási időszak közepén elvégezte azokat a kozmetikai változásokat, amelyek a listaállítás idején árthatnak a pártnak. A Dušan Čaplovičot a miniszteri székben váltó (és azóta házelnökké avanzsáló) Peter Pellegrini pedig bevált Ficónál, őt a jövő embereként adhatja el, a joggal kétkedők számára mintegy „igazolva”, hogy a Smer is tud fiatalítani. Ha muszáj… Ficóék számára még jól is jöhetett a CT-botrány, így idejében meg tudtak szabadulni Pavol Paškától. Ám mielőtt azt hinnénk, ezzel a keleti bizniszcsoport is távozott a pártból, elég ránézni a lista 6. és 8. helyére, ahol két „kis Paška” díszeleg: Peter Žiga, illetve Richard Raši. Főként utóbbi lehet Pellegrini mellett a jövő smeres prominense.  Fico mindig arról volt ismert, hogy a lejáratódott régi harcostársakat sem hagyja cserben. Így tett 2006–2010 között is, amikor brüsszeli meleg helyet biztosított kidobott védelmi miniszterének. Ezúttal például a teljesen feleslegessé vált Viera Tomanováról gondoskodott (gyermekjogi ombudsman lett, jelentsen ez akármit is), Jana Laššáková frakcióvezető pedig esélyt kapott, hogy alkotmánybíró legyen (a többi már az államfőn múlik). Akinek nincs kegyelem, az az áruló: Anton Martvoň állítólag rendszeresen lapátolta ki az információkat képviselőtársairól a bulvársajtónak, csendben ki is dobták. Ficóék listaállításának titka, hogy nem a lista a fontos, hanem a főszereplő. Míg más pártok nem kis energiát fektetnek abba, hogy szakértőket, civileket, párton kívülieket, esetleg törpepártok vezetőit állítsák csatasorba, némiképp javítva választóik előtt az összképet, addig a Smernél mindez nem számít. A titok nyitja Robert Fico személye. Amíg a varázs működik, jönnek a százalékok, ha nem, teljesen mindegy, hogy Martvoň, Raši vagy Čaplovič hányadik helyen szerepel a listán vagy lemarad róla.  Rövid távon ez kedvező hír a Smer számára, hosszú távon felkiáltójel: amint leáldozik a kormányfő csillaga, a párt is megy a szemétkosárba, mint anno a HZDS. Mečiar és Fico között az a különbség, hogy utóbbi ezt nagyon jól érzi, nem véletlenül akart átköltözni két éve a Grassalkovich-palotába. Ám mivel nem jött össze az államfőválasztás, maradt listát vezetni. Még legalább négy évig.