A nyerő szlogen

Minden magára valamit adó lap felsorolta az év elején azokat az államokat, ahol választások lesznek. A listát végignézve (rajta pl. Csehország, Ukrajna, Magyarország, hogy csak a szomszédokat említsük) s kis hazánkat hozzátéve kész az új közhely: itt a választások éve. Ilyentájt a kormányok költekeznek – rettentő ostobán, mert nem volt még az a túlköltekezés, amely választási győzelemhez vezetett volna, az ellenzék ígérget – ugyancsak ostobán, mert nem volt még az az ígéretlista, amit valaha is betartottak volna. A posztkommunista államok új jelenségként élik meg a választási részvétel drasztikus csökkenését.

Szlovákiában a mélypontot a megyei önkormányzati választás jelentette. Volt is magyarázkodás, csak egy valami hiányzott nagyon: a reflexió. Márpedig ha a voksolás szégyenletes eredményét helytelenül elemzik a politikai erők, senki nem mossa le róluk a felelősséget azért, hogy helyüket nem egy szokványos, demokratikus játékszabályokat szentnek tartó elit, hanem a szélsőséges garnitúra foglalja majd el. S ha nem idén, de néhány év múlva törvényszerűen. Ennyit arról, hogyan építjük gyermekeink szebb jövőjét (bár legitim azt gondolni, hogy mást nem is érdemelnek a cudar kölkek).

Szlovákia másik mélypontja, hogy a választópolgár legyintve veszi tudomásul: bárki bárkivel hajlandó koalícióra lépni, mert a hatalom szent. A gyalogpolgártól eltérően tegyük hozzá, még a politikai elemzők is egyetértenek azzal, hogy egy-egy partner „vegyértékét” csak és kizárólag a parlamenti matematika határozza majd meg. Ha a kormányzáshoz éppen a kommunisták szavazatai hiányoznak majd, akkor szalonképesek lesznek. Ahelyett, hogy végre betiltaná őket teljesen jogszerűen a jogszabályok szerint erre illetékes államhatalmi szerv. Fico is szalonképes lesz, pedig most mindeniknek, még az ebadta HZDS-nek is túl populista. Az általa megfogalmazott kérdések igenis érdeklik az embereket, s jobb lenne, ha egy tisztességesebb párt válaszolná meg őket, mert Fico válaszai semmi jót nem sejtetnek.

A koalíciós vegyérték előre ki nem számítható volta a szlovák politikai osztály tragédiája. Nincsenek értékek, csak mértékek, s nincsenek természetes szövetségek, csak természetellenes szövevények. A polgár meg unja banánt, legfeljebb nem megy választani.

Pedig van nyerő szlogen! Amelyik párt elfogadja most és itt, ingyen és bérmentve, milliókat spórolhat meg a kampányban (s akkor nem kell hálahivatalokat fosztogatni s trafikokat osztogatni). A szlogen így hangzik: „Tisztelt Választó! MI NEM LOPUNK.” Abban az országban, ahol tender-, váltó- és pártkölcsönügyek mellé sorakozik néhány rajtakapott korrupt mufti és almufti, ahol lassan az önkormányzati irodák alól is eladták a telkeket, ahol unokaöcsnek lenni újra felér egy oxfordi diplomával, ahol minden független testületről kinevezése napján tudni, kinek a színeiben független, abszolút győztes az a párt, amelyik nem programot hirdet, csak megígéri, hogy nem fog lopni.

Tisztelt Választó! MI NEM LOPUNK! Hát nem hangzik jól? Biztos a győzelem.

Feltéve persze, ha nem hazudozunk. Mondjuk, a kampányban.