A nyár utolsó ütései

Pozsonyban például üzembe helyezték Szlovákia (talán) első biciklibelső-automatáját. A defektes (kerekű) ember odamegy, bedobja a hat eurót, kijön a belső. Tizennégyes kulcs elő, gumicsere, pumpálás és már gurulhatunk is tovább. Hanem az van az automatára írva, hogy automat duší. Szó szerinti fordításban lélekautomata. Műfordításban lélekdonor-automata. Érdekes, hogy a szlovákok és a csehek léleknek nevezik a biciklibelsőt. Végül is nem butaság, mivel a belsőben sűrített levegő van, és bizony, ha eltávozik a kerékből ez a légnemű töltelék, a kerék használhatatlanná válik, ha úgy tetszik, meghal. Hacsak nem lehelünk bele ismét lelket. A felkészült kerékpáros azonban, ha már cipeli magával a villáskulcsokat, nyilván hord magánál új belsőt is, hogy adott esetben a lélekautomatáig se kelljen átgyalogolnia a fél várost egy lapos kerékkel. Ez tehát inkább ilyen hangulatjavító intézkedés, mint amikor Fico bejelenti, hogy ennyi meg annyi centtel csökken ötféle élelmiszer ára. Lehet neki örülni, de a jelentősége szimbolikus. Meg hát ugye, ha óvszer-automaták létezhetnek, akkor miért ne létezhetne ez is.

 Ja, és mivel idén rákaptam a sárgadinnyére, a napokban elhatároztam, hogy legurítok a torkomon egyet, míg tart az augusztus. Kimentem a piacra, direkt nem a legolcsóbbak közül választottam. Kérdezem a gyereket, mennyiért gurítják, megmondta az árát, majd magabiztosan hozzátette: nagyon jó dinnye. Amikor megkóstoltam, nem csalódtam akkorát, mint azok a szíriai menekültek, akiket az embercsempészek Mátészalkán tettek ki, közölve velük, hogy Bécsben vannak, de azért üzenném a gyerkőcnek, hogy ennél csak jobb dinnyéket ettem a nyáron.