A néni, aki meg fog halni

Nyolcvanhét éves volt akkor, és azért lett közös képviselő, mert senki más nem jelentkezett erre az ellenállhatatlan pozícióra, és ha nem jelentkezik más, akkor általában az marad a közös képviselő, aki volt. Hacsak nem hal meg, el nem költözik, de ez a néni nem költözött el, úgyhogy a közös képviselő ismét ő lett. Ott mászkál úgyis egész nap a ház körül, reggel, délelőtt, délután és este is egyforma sebességgel, mintha be lenne neki állítva a tempomat. Mellette kocog a kutyája, Betty. Őt akkor vették neki a gyerekei (részben már szintén nyugdíjasok), miután meghalt a férje. Hogy ne legyen annyira egyedül, vagyis Betty kutya, az öntudatos pirinyó yorkshire terrier valójában férjpótló. Nem tudom, vannak-e Bettynek személyi adatai, ebből kifolyólag azt sem, hogy ipszilonnal írja-e a keresztnevét, csak azt, hogy a kutya nevéből kifolyólag a nénit is Betty néninek hívtuk. Mindig kérdeztük, ha jött szembe a kutyával, hátratett kézzel battyogva egyenletes sebességgel, hogy hogy van, s félig nevetésre, félig sírásra biggyesztett szájjal mindig azt válaszolta, ezek a melegek neki nem tesznek jót, de amúgy az ő korában igazából már mindegy. Főleg, mióta meghalt a férje. Kérdeztem tőle egyszer, milyen volt ötven éve ez vagy amaz a városban, mire azt mondta, nem tudja, mert ők a férjével mindig olyanok voltak, hogy ha valahol történt valami, akkor ahelyett, hogy odamentek volna, mint a legtöbb ember, inkább messziről elkerülték. Amikor ezt a blokkot felépítették, ötvennégyben, az elsők közt kerültek ide.

Az üzemben meg azt mondták, ezeket a lakásokat csak tíz évre építik, annyit kell kibírni, utána építenek nagyobbat és szebbet. De nem építettek, hanem eltelt majd hetven év.

Szóval nem szerették ők a felhajtást soha, most meg, így kilencven fölött, igazából meg is halna már, ha rajta múlna, de hát ugye azt nem lehet kiszámítani. A lakását ráíratta a gyerekeire, a sírhelye ki van fizetve évekre, úgyhogy igazából csak elmegy néha a piacra meg a temetőbe a lányával, meg megkerüli naponta párszor a környéket a kutyával. Ha a szürke mankóját is magával viszi, akkor rárakja mindig a zöld fényvisszaverő pántot, mert van valami új törvény, hogy ezt viselni kell, különben megbüntet a rendőr. A gyógyszereit azért beveszi, ha már felírta az orvos, de egyébként nem iszik meggyágyon érlelt kézműves IPA sört, nem figyeli a last minute ajánlatokat, és nem érdekli őt, kik indulnak az önkormányzati választásokon, pláne nem, hogy milyen programmal. Még az sem hozza lázba, hogy januártól legálisan főzhetne magának évi huszonöt liter pálinkát. Mert ő úgyis meg fog halni, csak még nem tudja, mikor. Pedig akik isszák és figyelik, meg lázba jönnek, azok is. És ők sem.