A németek már a spájzban vannak

Most is ez a helyzet. A berlini kormányzat úgy döntött, hogy a hidegháború óta először újra stratégiai koncepciót készít a civilek védelmére. Ez azt jelenti, hogy szövetségi szinten indítják újra a gondolkodást, hogyan éljék túl a német polgárok a súlyos katasztrófahelyzeteket, amíg megérkezik a kormányzati segítség.

Hagyományosan tíz napra, két hétre javasolja a hivatalos jelentés a spájzolást – bár ez igazából nem változott 1989 óta. Mindenkinek önállóan túl kell tudnia élni ennyi időt áram, víz és az élelmiszer-ellátás állami biztosítása nélkül. Amikor ezt olvastam, meglepődtem. Filmekben látunk ilyeneket, amerikai atomháborús gyakorlatokról hallottunk, de ezt a Frankfurter Allegmeine Sonntagszeitung írta, nem pedig valami bulvárlap. Aztán a német közszolgálati média is felkapta a témát: segít kiszámolni, hogy hány fős család esetében hány kiló tészta, konzerv, más termék szükséges. Eligazítanak a különböző készenléti listák közt, mit ne felejtsünk el: gyógyszer, papírok, elemes rádió. Mert ha nem lesz áram, akkor se mobil, se internet, se tévé; visszalépünk a történelemben, és rádión jöhet a kormány üzenete.

Talán nem baj, hogy emlékeztetnek minket ilyen eshetőségekre. Amikor a világ pénzügyi rendszere összeomolhat saját magától is, nemhogy külső hatásokra. Amikor a pénzautomatákat egy gyengébb kibertámadás is napokra kiiktathatja, és a nagyobb városok élelmiszer-ellátásának logisztikája sebezhető.

Azért sem baj, ha emlékeztetnek minket minderre, mert szerencsés lenne olyan politikai döntéshozókat megválasztani, akik ezekkel a veszélyekkel számolnak, képesek felfogni és kezelni őket. Nem viccelnek a külpolitikával, nem opportunisták, értékeket követnek. Nem csak a haverkapitalizmust, a szájkülpolitikát és fotódiplomáciát csinálják, mint régiónkban annyian. Egy rossz döntés még talán nem, rossz döntések és rossz kormányok sorozata viszont könnyen nem kívánt konfliktushoz vezethet. Ahogy számtalanszor.

Addig is két dolgunk van. A nehezebbik, hogy okosan válasszunk, ha népszavazás, parlamenti választás vagy elnökválasztás adódik. Vagy inkább korábban gondolkodjunk: olyan jelöltek feljutását segítsük a pártoknál, akik tényleg képviselnek valamit.

A könnyebbik, hogy a spájzban tényleg legyenek ott az alapvető dolgok, amelyek civilizációnk megőrzését segíthetik egy olyan pillanatban, amikor vagy a saját súlya alatt, vagy külső nyomásra, de átszakad az a vékony hártya, ami emberiességünket jelenti.