A nagy ho-ho-ho...

<p>Mindig csodálattal figyeltem a horgászokat, a társadalom e különleges kasztját. Dacolva az elemekkel és a civilizáció olyan vívmányaival, mint a fagyasztott hal, kijárnak a tavakhoz, folyókhoz, és több órát töltenek mozdulatlanul egy sámlin, a felszínt bámulva. Számomra olyan ez, mint az otthoni kenyérsütés &ndash; sok felesleges macera a mindennapi betevőért.</p>

Még jobb példa a kötés-horgolás – napokat tölteni a fotelben kötőtűket csattogtatva, horgolótűvel bíbelődve, mintát figyelve, ahelyett, hogy az ember megvenné azt a pulcsit a boltban.

A horgászok fél szavakból értik egymást. Elég kihallgatni egy beszélgetést a parton vagy egy szaküzletben, vevő és eladó között – csak úgy röpködnek az egyszerű halandó számára ismeretlen kifejezések. Saját magazinjaik és internetes portáljaik vannak, a horgászbotok pedig ugyanolyan választékban kaphatóak, mint a golfütők, sítalpak, vagy teniszütők, elvégre ez is egy sport, nem mindegy, milyen halra milyen bottal, úszóval és csalival mennek. Komoly elméleti tudás és gyakorlati ügyesség kell hozzá. A fárasztás nemcsak az, amikor unalmas cikket kell olvasnia az embernek, hanem az is, amikor rángatja a botot jobbra-balra. Ezek után érthetetlen, miért dobják vissza oly sokan a zsákmányt, hogy aztán elégedett mosollyal ismét bedobják a horgot. (Akik hazaviszik a halakat, azokat még csak-csak megértem.)

Ami számomra az egészből a legérdekesebb, azok a horgásztörténetek. Ekkorát fogtam, ni! – közli az illető, és széttárja két karját, amekkorára csak bírja. Aztán persze jön a sztori, a hal kifogásának körülményei, a fárasztás részletei, megannyi Hemingway-történet, némi alkoholba mártva. Az iszogatás a horgászok egy részének kedvelt tevékenysége, és „sportolás” közben, egy-egy sátorozós pecapartin csuda dolgok történnek. Egy ismerősöm és barátai mozgássérült, kerekes székes társukat felejtették a tóparton. A pityókás csapat nyugovóra tért a sátrakban, a szerencsétlen fiú pedig – szintén borgőzösen – elaludt a székében, és pirkadatkor kezdett kiabálni, hogy vigyék már be...

S van, amikor a zsákmány kifogása után is veszélyes. A horgászat praktikusabb kategóriájának egy képviselője (aki vacsorára szánja a halakat) műanyag szatyorba rakta a zsákmányt, a biciklikormányra akasztotta és elégedetten tekert hazafelé. De olyan ügyetlenül manőverezett, hogy a hallal teli szatyor a küllők közé került, megakasztotta az első kereket, emberünk pedig három métert repült, mielőtt landolt a földúton. Ő is összezúzta magát, és a halak is feltrancsírozódtak.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?