A munkanélküli világa

Jó hír, hogy a Samsung szlovákiai termelésének további fejlesztését Galántán valósítja meg. Spanyolországi és angliai gyárát zárja be, hogy a számára gazdaságilag nyilván előnyösnek bizonyuló szlovákiai feltételek közé újabb részleget telepítsen. A környékbeli munkanélkülieken kívül talán csak a kormánytagok örülnek jobban a hírnek, hiszen valamelyest ezzel is bizonyíthatják, hogy a külföldi tőke idecsalogatásában Szlovákia jó úton jár.

Más kérdés, hogy a versenyképesebb termelés elérésének sokat dicsért jobb szlovákiai feltételei között még mindig túlságosan előkelő helyen szerepelnek az alacsony bérek. Ez tény. De a külföldi tőke ideáramlásának köszönhető új munkahelyek ezrei a szerencsésebb országrészek munkanélkülije számára mindenképpen elviselhetőbb jövőképpel kecsegtetnek. Sajnos, a munkanélküliségi mutató országos alakulását illetően a közeli jövőkép korántsem ilyen derűs. A gazdasági szakértők egyelőre nem számolnak radikális javulással; jó, ha a jelenleginél fél százalékkal kevesebben ácsorognak majd a munkahivatalok előtt. Javulással különösen azokban a térségekben nem számolnak, ahol a munkanélküliségi ráta kétszerese az országos átlagnak. Vagy ennél is nagyobb.

A munkahelyekkel jobban ellátott országrészekben a felületes szemlélő gyakran és könnyen úgy látja, hogy a szociális segélyből tengődő, esetleg naphosszat kocsmában ülő munkanélküliek többsége nem is akar állást találni. A statisztikai felmérések azonban másról tanúskodnak. Arról, hogy az azonnal munkába állni képes és szándékozó munkanélküliek aránya meghaladja a munkaképes lakosság 15 százalékát. Munkát, persze, ők is nehezen, vagy egyáltalán nem találnak. De nem feltételezhető, hogy a nyilvántartásban szereplő vagy akár nem szereplő munkanélküli foglalja el azt a néhány állást, amelyet egy-egy lerobbant térségben kínálnak a kisebb-nagyobb cégek. A munkaügyi minisztérium szociális rendszerbeli intézkedései aligha segítik a munkanélküliségi statisztika további javulását, hiszen aki eddig visszaélt a szociális rendszerrel, az vagy fennakadt a szigorúbb hálón, vagy a kockázatos, de a szociális segélynél pillanatnyilag kifizetődőbbnek bizonyuló fekete munkát választja, esetleg alkalmi munkákból tengődik. Itt kapitalizmus van. Miért éppen a munkanélküli lenne az, aki a számára kevésbé előnyös megoldást választja? Lassan minden területen érezhetővé válnak a megszorító intézkedések, a reformok hatásai. Takarékoskodni kénytelenek a munkáltatók is, és a májustól fokozódó versenyben még inkább rákényszerülnek az olcsóbb és hatékonyabb gazdálkodásra. A megszorító intézkedéseknek pedig általában mindenütt létszámlefaragás a vége. Sajnos, jóval több „Samsung” kellene...