A mi terroristánk

Lehullott a lepel, végül kiderült, mégsem lettünk terrortámadás áldozatai, a ligetfalui postát csak egy szerencsétlen kábítószerfüggő munkanélküli férfi fújta tele gázsprayjel. S hogy az ügy pitiánerségét tovább fokozzák, azt is megtudtuk, az illető a középületekben névtelen pacsulikat márkás kölninek álcázva próbált eladni, s csak azért fújta tele az épületet, mert megharagudott valakikre, akik megszólták a kölnivizét. Ennyi és semmivel sem több. Nem hogy terroristák, de még egy rendes bűnbanda sem. Csak egy magányos őrült. Nekünk ez jut osztályrészül. Nálunk minden egy kicsit kisebb, másolat, nem is igazi, gyakran csak imitáció. A fehér por a borítékokban is leggyakrabban liszt, mész vagy mosópor. Félreértés ne essék, még véletlenül sem kívánom azt bárkinek is, hogy igazi anthraxot kapjon, vagy hogy terroristák tevékenykedjenek nálunk is. Az ügyet itt akár le is zárhatnánk, ha nem lenne benne pár érdekes momentum. A támadó férfi azt állítja a mai napig, hogy ő csak egyszerű önvédelmi gázsprayt használt, amelyet bármelyik katonai felszereléseket árusító boltban be lehet szerezni. A rendőrség ezzel szemben sokáig arról beszélt, hogy a támadók harci gázt vetetettek be, mivel foszgénre és klórpikrinre utaló nyomokat találtak a levegőben. Ez a két anyag viszont egyetlen sima gázsprayben sem található meg. Akkor most pontosan mi is történt? Vagy a férfi hazudott, mert, mondjuk, nem törvényes úton szerezte be az általa használt anyagot, vagy a rendőrség által felkért szakértők mérései nem voltak elég pontosak, vagy egyszerűen valaki nagyot akart mondani, ezért bedobta a köztudatba a harci gázt. A rendőrségnek ilyen esetekben mindig jól jön egy kis népriogatás, mert ilyenkor az embereknek megnő a félelemérzetük, megerősödik bennük a tisztelet a rendvédelmi erők iránt. Talán csak ezt akarták az egésszel elérni, mert hát nálunk igazi ügyek nincsenek, így egy kölnivízárusból is terroristát kell faragni.