A mészárszék nem áll le

Carla del Ponte, az ENSZ szíriai ügyekért felelős vizsgálóbizottságának tagja augusztusban lemondott tisztségéről. Nyári uborkaszezon, nem sokat foglalkozott vele a sajtó, sőt, méltatlanul keveset.

Egy hónapja nincs tisztségében a svájci ügyészi székből felálló, majd nemzetközi karriert befutó jogász asszony. Elképesztő dolgokat látott és vitt a bíróság elé, és az esetek nem kis részében a pert is megnyerte. Dolgozott az ENSZ Ruandában és Jugoszláviában elkövetett háborús bűnöket feldolgozó különbíróságaiban is. Híres kötete nagy port kavart, egy koszovói szervkereskedő láncot leplezett le, igaz, ebből bírósági ügy sosem lett, Carla del Ponte és mások szerint is politikai okokból, hiszen a legfelsőbb szintű vezetés is érintve volt. Küzdött emellett az olasz maffia ellen, egyik bíró társát felrobbantották, és az ő házát is aláaknázták, de sikerült megúsznia a merényletkísérletet. Páncélautóval kellett közlekednie ezután, és 24 órás védelem alatt állt. Mindeközben egyre nagyobb meggyőződéssel vallotta, hogy a világ legsötétebb sarkaiban is érdemes az igazságot keresni. Ezt ő személyesen megtette, a családja és saját életét is kockáztatva.

Nyugdíjas évei elején vállalta fel a szíriai szerepet, egész pontosan a bizottságbeli tagságot, amelynek az lett volna a célja, hogy összeállítsa azokat a dossziékat és jelentéseket, amelyek alapján majd a Nemzetközi Büntetőbíróságra kerülhetnek, akik Szíriában népirtást, háborús vagy emberiesség elleni bűncselekmé-nyeket követtek el. A konfliktus sokadik évében Carla del Ponte megértette, hogy erre sosem fog sor kerülni. Merthogy a szír akták bíróság elé kerülését Oroszország a Biztonsági Tanácsban mindig meg fogja vétózni. Más lehetőség pedig itt nem nagyon jön szóba a továbblépéshez.

Ami az iszonytató, hogy az ügyésznő szerint sem a jugoszláviai, sem a ruandai mészárlás és népirtás nem volt a szíriai helyzethez fogható: ott messze felülmúlták a kegyetlenkedések az 1990-es évek e két nagy tragédiáját.

A háromtagú bizottság egyébként adott ki jelentéseket, azok elérhetőek, ha valaki a tanúvallomások, közvetett bizonyítékok mentén szeretne tájékozódni. Természetesen hivatalos minőségében sosem engedte be őt az Aszad-rezsim Szíriába. Ennek ellenére Carla del Ponte az elsők közt figyelmeztetett, hogy a szíriai „demokrata” forradalmárok, vagyis ellenállók is vegyi fegyvert használhattak. Meg is orrolt rá az USA.

A helyzet kilátástalanságát jól mutatja, hogy Carla del Ponte is bele tudott fáradni. Két társa tovább folytatja a bizottsági munkát, bár a nyilvánosságon kívül más eszközük nem sok van. Megkínzottak tízezrei, szexrabszolgák, politikai foglyok, elrabolt túszok és minden értelemben megcsonkított családok ezrei várják, hogy elérkezzen az igazság órája. A történelem viszont ennél jóval kevésbé szisztematikus: tele a világ felelősségre nem vont bűnösökkel.