A megbuktathatatlan

A magyar honvédelmi minisztérium tegnap két országos napilapban adott fel egész oldalas hirdetést.

Gripen repülőgépekhez venne levegő-föld osztályú irányított rakéták és kis hatótávolságú levegő-levegő rakétákat. Az előirányzott ár cirka 3,2 milliárd forint.

A minisztérium tudja, mikor kell az ilyen dolgokat elsütni. De inkább maradjunk a jó kis otthoni témáknál. A Hankook-ügyön Rusko úgy megsértődött, hogy bejelentette, elgondolkodik a koalícióból való kilépésen. – Jaj nekünk – mondhatták halkan, de azért enyhe mosollyal a szájuk szélén a koalíciós partnerek, miután a nagy kő, mely a szívükről leesett, a földre koppant. Arról a tényről, hogy a jelenlegi kormánykoalíciót egyszerűen lehetetlen megbuktatni, hiába van már csak hatvanegynéhány képviselője, a héten sikerült újra meggyőződnünk. A Fico által összekapart 60 szavazat sem más, csak vicc. Meg persze az egész parádé, ami körülötte volt. Az arany szobrocskát a legjobb szerepért nálam egyértelműen Mečiar kapta. A háromszoros exkormányfő olyan vehemenciával támadt Ficóra, úgy bömbölt a mikrofonba, hogy eszembe jutottak a régi szép idők... A kilencvenes évek, az éneklős kormányülések, a vasárnapi tévés beszédek, a szelíd megjelenés, az újságírókkal fenntartott problémamentes kapcsolat... De ez a múlt, Mečiarnak már csak kétperces monológokra futja. Ami persze szerencse, s egy pillanatra ilyenkor eszébe jut a választónak, hogy ez az ember irányíthatta az országot vagy hat évig. Robert Ficónak meg továbbra is mindenki azt vágja a fejéhez, hogy éretlen még a miniszterelnökségre, ezért ne ugráljon, hiába ő a legnépszerűbb politikus.

A komáromi akcióról dióhéjban meg csak annyit, amit egy ismerősöm megjegyzett: Szélsőségesek akadnak itt is, ott is, de kiderült, hogy még együtt is csak ötvenen tudnak összejönni. Még szerencse. Fiatalabb koromban nem tudtam elképzelni, hogy a nemzeti, esetleg szélsőséges pártoknak hogy lehet nemzetközi szervezetük. Aztán egyszer láttam egy hírt arról, hogy Le Pen szárnyai alatt, valamilyen nemzetközi találkozón komolyan összefutottak Európa nacionalista pártjainak vezetői. Ott volt Csurka István, Ján Slota meg sokan mások. A lényeg az, hogy ezek ketten mégsem estek egymásnak, sőt nagyon sok mindenben egyetértettek. Na. Ezt kellett volna Komáromban is. Inkább sörre mehettek volna együtt a fiúk. Szerintem.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?