A markáns liberalizmus

Azt emeli ki, hogy Németországban, NagyBritanniában, Szlovákiában és Magyarországon egyaránt felmorzsolódott egy-egy kormányra került liberális kispárt, amit a liberális pártok „se hús, se hal” simulékony politikájának tud be. Ezzel a központi állítással azonban legalább háromkomoly probléma van. Egyrészt, a négy megnevezett ország liberálisnak tartott pártja alig hasonlítanak egymásra. Ami közös bennük: a hit a piacgazdaságban. Ebben azonban számos, nem liberálisnak tartott párt is osztozik velük. Minden más fronton azonban hatalmasak az eltérések: az SaS például a szolidaritás saját nevében való megjelenítése ellenére a régió egyik legkevésbé empatikus pártja, miközben az SZDSZ ennek éles ellentétje, a magyarországi jogvédelem megteremtője volt. Éppen ezért a szakirodalom nem is elégszik meg a liberális terminussal: megkülönböztetünk bal- és jobbliberális, sőt libertárius és neoliberális pártokat is. Ez a sok címke messze nem ugyanazt takarja, csak messziről nézve, csak a liberális szótól irtózva. Másrészt, a liberális pártok politikája minden, csak nem „simulékony”. Az FDP a német politika leginkább dogmatikus, markáns formációja volt, és jelentős részben pont ezért is bukott el. Ugyanez igaz a gyakorlatilag kompromisszumképtelen SaS-re is.  Harmadrészt a cikk olyan konstrukciókat mutat be, ahol a liberálisnak nevezett pártok egy koalíció junior partnerei voltak. Kisebb koalíciós pártnak lenni mindig nagyon nehéz, különösen ha jelentős az ideológiai távolság a két partner között: az említett lemorzsolódások oka pont ez, sőt, pont a kifelé kommunikált markáns álláspont és a kikényszerített kompromisszumok miatti feszültség a partnerek között.  A liberalizmus ráadásul korántsem a liberálisnak tartott pártok gettójában van. Sőt, erős érvek vannak amellett, hogy a ma konzervatívnak tartott pártokat is erősen befolyásolta a liberalizmus. Az emberek egyéni jogait és méltóságát, a törvény előtti egyenlőséget, a piacgazdaság fontosságát kevesen kérdőjelezik meg. A liberalizmus értékei áthatják az európai politikát, a német kereszténydemokrata CDU muszlim jelöltjeitől az európai baloldal piacbarátságáig. Obama az egyik legliberálisabb amerikai elnök az elmúlt évtizedekben. Az európai politika ma liberálisabb, mint valaha, és az emberek elvárásaiba is beépült az egyén tisztelete, akár a közösségével szemben is. A leginkább látható vitás kérdésekben (abortusz, homoszexualitás, stb.) hosszú távon rendre a liberalizmus felé mutatnak a folyamatok. A trend szerintem teljesen egyértelmű – kivéve, ha valaki kifejezetten a liberalizmus ellen drukkol.